#elmentel

Mióta elmentél nem élek, csak létezem.

Elmentél és már tudom hogy nem jössz vissza

lassan 3 hónapja, hogy elkezdtünk beszélgetni, nagyon kellett egy társ akivel beszélhetek bármiről, mert igazából erre volt szükségem egész életemben mert mindig az ilyen emberek léptek ki az életemből, és amint látom ez most sem lesz másképpen. fogalmazzunk úgy, hogy megszerettelek, sose tudtam, hogy most engedjem-e magamnak, hogy jobban megszeresselek mint egy barátot vagy sem, hisz mindig kétértelmű jeleket adtál, 2 nap beszélgetés után már bombáztál a szivecske emojikkal és az "Életem" becenevet sem hagytad ki szinte egyik nap sem. volt amikor napokig ignorálva voltam, sose tettem szóvá, féltem, hogy ezzel esetleg megbántalak vagy túl rámenősnek tűnök és, hogy nem akarom hagyni, hogy legyen magánéleted. az utóbbi hetekben kitörölted a becenevem messengeren, és amikor kérdőre vontalak, hogy miért csináltad, rávágtad, hogy "nemtom". mostanában már lányokról is mesélsz nekem, a kavarásaidról, közben neked fogalmad sincs, hogy valamilyen szinten szarul esik. tegnap előtt majdnem egy teljes nap után válaszoltál nagynehezen, én pedig leláttamoztalak. most várom, hogy feltűnik-e neked egyáltalán. nem véletlenül tettem, nem hiszem, hogy ez így jót tesz nekem, eleget sírtam már miattad is. ha nem hiányzom már neked akkor ideje búcsút mondanom neked is... mindig ez van, akit mindennél jobban megszeretek megy el a leghamarabb, pedig igazán szükségem lenne rád, de én már ennél többet nem tudok tenni. tudtam amikor elkezdtünk beszélgetni, hogy nagyon fog fájni ha ez az egész véget ér, bármilyen hihetetlen, borzalmasan fáj. de lehet jobb lesz így, nem azt mondom, hogy ne gyere többé vissza, mert talán egy életen keresztül is várni tudnék rád, mert szeretlek. lehet eltelnek hetek, sőt hónapok és még mindig rád gondolok, valószínű ez addig fog menni ameddig nem lép be valaki más az életembe, vagy ameddig vissza nem jössz.. de ne várj el tőlem több figyelmet. mert nem ezt érdemlem. köszönöm, hogy egy időre részese voltál az életemnek, sajnálom, hogy te is itt hagytál...