I fucked up

Szeretnel beszelni rola?

Talán egy másik életben kedvesem. Akkor talán minden úgy lesz köztünk, ahogy a sors is elrendelte.

Nem vagyok jobban. Már nagyon fáradt vagyok. Csak ezzel az a baj, hogy ez nem az a típusú fáradtság, amit helyrehozhat az alvás.

Elfelejtettem, hogy hogyan is kell érezni, vagy hogy hogyan is kell egyáltalán szeretni. Mindezt miattad. Tönkretettél.

Miénk lehetett volna minden. De most zuhanunk.

Sosem szerettem magától értetődőnek venni a dolgokat. De az ember erre van tervezve, hogy könnyen be fogadjon dolgokat és alkalmazkodjon. Ezért egészen addig nem vesszük észre valaminek az értéket, amíg el nem veszítjük.

Vicces, hogy azt mondtam, hogy nem lehet rosszabb ennél. Az élet határozottan azt mondta erre, hogy “fogd meg a söröm”.

Álltam, tehetetlenül. Néztem, ahogy darabjaira hullik a kártyaváram. Miatta.

"Fájt az ahogyan beszéltél velem. De az mégjobban fájt, ahogyan beszéltél nekem önmagamról."

Köztünk minden rendben volt

Már nem beszélünk