#leletek

🪔Korábbi ásatások raktári dobozaiban is kincsekkel lehet ám találkozni. Kommentben várjuk a tippeket, hogy mi is lehet ez a tárgy szerintetek!? 😄

🎙️Illetve ha már megtettétek a voksot, akkor az alábbi interjút meghallgatva fény derülhet az igazságra is 😏

/Hajdu Melinda/

Egyébként az előző bejegyzésben látott edények közül a legnagyobb szintén egy ilyen arcos edény. Súlya picivel elmarad a 34 kg-tól :)

A gyűjteményi munka is tartogatott sok nehézséget ebben az évben, de okozott meglepetéseket is. Hozott közös munkákat, együttműködéseket, rekord számú kutatót és elfeledett leletanyagok visszaszállítását a múzeumba.

Egy régésznek a terepmunkán kívül nagy öröm, ha évek múltán végre nekiláthat egy-egy lelőhely feldolgozásának, esetleg félretett munkákkal újra foglalkozhat. Számomra ebből a szempontból szerencsés volt ez az év, hiszen újra dolgozhattam egyik jelentős lelőhelyünkkel, melyet Hejőkürt határában, a Lidl logisztikai központ építését megelőzően, 2005-ben tártak fel Dr. Koós Judit vezetésével. Az 5 hektárra kiterjedő ásatás során több más korszak települései és temetői mellett előkerült egy, a középső neolitikumra (Kr. e. 5500–5000) tehető településrészlet is, mintegy 250 telepobjektummal és 45 temetkezéssel. A gazdag leletanyagban több különleges tárgyat is találunk. Ezek közül egy bordás aljú, kettéosztott belsejű, lábakon álló, kiöntős „sütőtállal” kívánok mindenkinek kellemes ünnepi készülődést!

Köszönet a közös munkáért és a rengeteg fotóért Baranczó Benedeknek, a tárgyrajzokért pedig Horváth Fanninak! (Csengeri Piroska)

Kincskeresés mindenhol: a raktárban, a leletmosóban, a kiállítótérben, a titokdobozokban. Alsós kisdiák és végzős középiskolás egyaránt kincsre lelt a Látványraktár múzeumpedagógiai foglalkozásain.

Az évek folyamán gyakran eltűnődtem, hogy vajon hogyan alakul majd az életem, merjek és akarjak-e lehetőséget teremteni a változásra. Sokszor nagyon nehéz az elhatározásnak megszületnie, sokszor pedig nem is látunk tovább az adott pillanatnál. A napokban lesz egy éve, hogy egy különleges, régen vágyott útra fordult rá sorsom kereke, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy a Herman Ottó Múzeum Régészeti Látványraktárában dolgozzak. Gyakorlatilag gyerekkorom óta áhított terület közelébe, illetve közepébe kerültem, így ez az év igazán inspiráló lett számomra. Ez alatt az év alatt közel kerültem a régen itt élt emberek tárgyaihoz, mind a kiállításban, mind a terepen a feltárás során, így nem is nehéz elmerengeni azon, hogy az éppen szemlélt, vagy a földből éppen kikerülő tárgy hogyan kapcsolódott a régi korok emberének sorsához? Mesélnek ezek a tárgyak! Aki kíváncsi a történetekre, azt várjuk Látványraktárunkban!

(Ui.: Hálásan köszönöm mindenkinek, aki lehetőséggel, tudással és szíves fogadtatással segített nekem!)

A képen látható tárgy egy fülkanál - ma is használatos párhuzama a fültisztító pálcika :) 👂Ezek egyébként kis, kerek, esetleg legyezőszerű, vagy csepp alakú, lapos fejű kanálkák. Leggyakrabban bronzból vagy csontból készültek, de néhány, üvegből készült darab is fennmaradt. Előkerülési körülményeikből az mindenképpen kiderül, hogy mind orvosi eszközként, mind pedig kozmetikában, testápolásban hasznos tárgyként, illetőleg hajtűként használták őket.