GrecsĂł KrisztiĂĄn: Valaki mĂĄs
Fakul bennem sok elhagyott tĂĄj,
GarĂĄzsbolt, panelok, alkonyat,
Olajszag, vasĂșt, mĂĄsodosztĂĄly,
Próbålom néha az arcokat
Egy kicsit élesebben låtni,
De mĂ©g a âderengĂ©sâ is erĆs.
Lassan bĂĄrkibĆl lehet bĂĄrki,
SĂŒtött, nem tudom, vagy tĂĄn esĆs
Volt a dĂ©lutĂĄn â mĂĄr egyre megy.
Mit csinĂĄltam: azzĂĄ kell vĂĄlnom.
Negyven voltam vagy negyvenegy,
Se fénykép róla, se egy låbnyom.
Ment az a falĂ©pcsĆ föl, Ă©pp ott,
Szemben a Körös-torokkal?
Ăgy nyikorgott tĂ©nyleg, s a lĂ©gyott
A måmorban vörösborokkal,
Meg ki tudja, mivel oltva félszt,
Megteremtetett egyĂĄltalĂĄn?
Ha sietsz, sĂșgta, mĂ©g visszaĂ©rsz:
Sok volt a kevĂ©s tĂșloldalĂĄn.
SzivĂĄrvĂĄnyt a nap szĂt bennem,
A påråtól mindössze homålyos.
Ennyi élni, mondjuk, hogy fekszem,
Sötéttel kezd ma a vilågos.
Példåim ritkån jók példånak,
Ha Ćriznek, Ășgy Ă©rzem, szerencse.
Minek is mehetnék én måsnak,
Ăs az a mĂĄs ugyan mi lenne?
Akartam régen ezt mondani,
De mindig jött idegen akarås,
Hogy eltévedt bennem valaki,
ĂrnyĂ©kom ĂĄrnyĂ©k csak, takarĂĄs.