#jelek

❗️Autista maszkolás jelei lehetnek:❗️

🔸beszélgetések előre tervezése: megtervezed, esetleg elpróbálod mit fogsz mondani

🔸Utánzás: lemásolod mások mozdulatait, mimikáját, hanghordozását, stílusát, szóhasználatát, akár akcentusát

🔸Erőlteted a szemkontaktust, akkor is, ha nem kényelmes és rossz érzés

🔸Erőlteted magad, hogy beszélgess másokkal, pedig igazából magad lennél és nem szólnál senkihez

🔸elnyomod a sztimmelésed, vagy a látványosabbakat (mint az ingás, vagy kézrázás) lecseréled kevésbé látványosakra, szociálisan elfogadottabbakra, mint pl.: körömrágás, bőrtépkedés, hajtépkedés, ízületek kattogtatása, dobolás a lábaddal, babrálás a hajaddal, tolladdal

🔸elnyomod a speciális érdeklődésed és a késztetést, hogy mindig azzal foglalkozz, vagy csak arról beszélj, mert félsz, hogy furának fognak tartani

🔸 nem azt mondod, ami jönne magától, nehogy furcsának tűnjön, vagy kinevessenek, mert tudod, hogy ezt tennék

🔸Mikor valakivel beszélgetsz, monitorozod az arckifejezéseid, a testtartásod, kéztartásod, hogy ‘normálisak-e’ és igyekszel szociálisan elfogadott arcokat vágni, vagy testtartást felvenni, monitorozod azt hogy elég szemkontaktust veszel-e fel

🔸Visszafogod a természetes hangerőd, hanghordozásod, megmásítod a természetesen jövő szóhasználataid, kommunikációs stílusod, hogy olyan legyen, mint a többieké

🔸Otthon gyakorlod a tükör előtt a ‘normális’ arckifejezéseket, mozdulatokat

🔸Elnyomod azt az érzést, ha valami zavar szenzorosan, túlnyomod magad rajta, vagy úgy teszel, mint akit nem zavarnak

🔸Elfeded a valódi érzéseid, nehogy túl izgatottnak tűnj, túl szomorúnak, túl érzékenynek, túl soknak, vagy megjátszol érzelmeket

🔸Elhúzódsz, ‘szégyellős’ vagy

🔸Megjátszod, hogy az érdekel, mint a másikat, miközben nem

🔸Mindig azt érzed, hogy ‘el kell játszanod a normálist’

👉Ezeket pedig annak érdekében teszed, hogy elfogadjanak mások, ne közösítsenek ki, a beilleszkedés érdekében, mert van egy olyan érzésed, hogy nem elfogadható az, amilyen valójában vagy, hogy olyan legyél, mint a többiek, de persze így is érezni fogják rajtad, hogy más vagy..

Mit érezhetsz közben❓

-mintha folyton szerepet játszanál, valakit, aki nem te vagy, nem adod igazi önmagad

-mintha két éned lenne (ugye az egyik a maszk, a másik meg te)

-folyamatos stresszben, szorongásban, megfelelési kényszerben, maximalizmusban élsz

❗️De! Lehet fel sem tűnik az egész!

Mert a maszkolás gyakran nem tudatos!

Ezért akár már egy ovis gyerek is képes rá!❗️

Angolul tudóknak ajánlom az alábbi videót a maszkolásról (mellesleg ez volt az a videó, ami először elültette azt a gondolatot a fejemben, hogy lehet autista vagyok)

https://youtu.be/H4vcMWB7fuQ?is=tnCYqwqmO4i2Zfvx

kép forrása: https://www.verywellmind.com/neurodivergence-at-work-to-mask-or-not-to-mask-7108000

Van egy másik műfaj, mikor kérünk jelet. Jelet az ember legtöbbször a gödör alján kér, mikor már végletesen fáradt vagy elkeseredett, vagy mikor döntésképtelen. És a jelek jönnek, ha figyelünk.

Mondok példát.

1. Állati ronda válásom volt, egy alkesztől váltam, aki valamikor egy eszméletlen jó pali volt, de a piától teljesen kifordult magából. Akkor már régen a hasonló érdeklődésű macájánál lakott, csak zaklatni járt haza hozzánk, vagy mikor a barátnője kidobta, mert olyan részeg volt, hogy nem talált be az ajtón, hozzánk járt kialudni a mámorát. És a magyar bíróságok ehhez évekig asszisztáltak, nem érdekelt senkit, hogy a gyerekek mit élnek át eközben, hogy szörnyfogó csapdákat építettek a lakásban, mint a gumimacik, ha Apa JÖN, akkor ne kiszolgáltatottan, álmukban lepje meg őket. De ez egy nagyon másik történet.

Akkoriban a lakásért ment a harc. Nem mondom el a részleteket, a fenyegetéseket, a fröccsön vett hamis tanúkat. A bírók nem hülyék, csak végtelenül lassan és kimérten őrölnek a jog malomkerekei.

Nagyon úgy nézett ki, hogy utcára kerülünk a gyerekekkel. A lehetőségeket latolgattam, hogy akkor velünk mi lesz. Jelet kértem az univerzumtól. Pár nap múlva egy este anyám felhívott telefonon, alig hallható, elfúló, síri hangon, hogy ő most bevonul a kórházba, mert nagyon súlyos tüdőgyulladása van, és hogy szeret bennünket. Alig tettük le a telefont, hívott a tesóm, és együtt sírtunk a telefonba, hogy muter meg fog halni. Akkor lefektettem a gyerekeket, behúzódtam egy csendes sarokba teljesen letaglózva. Ha muter meghal, akkor vissza kell költöznöm faterhoz, és vezetnem a háztartását, mert ő még abban a világban nőtt fel, amit az akkori idegen nyelv tankönyvek illusztráltak: anya főz, apa olvas, a gyerek játszik. Várjunk csak! Visszaköltözni? Vagyis lesz hová mennem? És az én drága mamikám, aki felvállalta a jelküldő boszi szerepet, másnap vidáman telefonált, hogy tök jól van, és küldik haza.

2. A házasságom utolsó éveiben történt (akkor még nem tudtam, hogy az utolsók). Gyermekeim apja már sűrűbben járt kocsmába mint dolgozni. Akkor már vállalkozó volt, de még nem indult be rendesen, gyakorlatilag az én gyesemből éltünk, meg amit még össze tudtam fusizni, mikor a gyerekek aludtak. Lakott egy srác a környéken, akivel egy sörözőbe jártak a meló utáni pofa sörre (csak emberem utána végiglátogatta az összes többit is), és gyakran vitte magával a srácot segédmunkákra. Meló előtt általában a mi konyhánk volt a gyülekezőhely, ahol órákig kellett várni a "ház urára" a megbeszélthez képest, mire méltóztatott megérkezni. Sokat beszélgettünk várakozás közben. Főztem kávét, teát, papit a legkisebb gyerkőcnek. Panaszkodott a sok meddő holtidőre. Egyetértettem vele, és elpanaszoltam, hogy még a Ligetbe sem hajlandó kijönni velünk sétálni. Kimegyek én veletek - mondta a srác. És lőn. Közben úgy nézett rám, ahogy istennőkre szokás, és én már nem hogy nőnek, de már emberi lénynek sem éreztem magam a házasságomban, de hát a gyerekek ugye, meg minden. Azt mondta nekem, nagyon szeretne minél többet a közelemben lenni, azt sem bánná, ha két férjem lenne, ha ő a másik. Nem bátorítottam, de persze jólesett. Mint később megtudtam, akkor már rég nyitott házasságban éltünk. Mondtam az emberemnek, hogy nekem ez a fiú most kell, és kész. Nem tiltakozott, sőt "véletlenül" neki is épp került valakije.

Ettől a fiútól kaptam életem legfantasztikusabb csókját, mikor vége lett. A konyhában épp főzelékkel etettem a kicsit, a szobában a rokonság csapott valami nagy ramazúrit (talán szülinap volt, vagy mi). Csöndben bekopogott a gangra nyíló konyhaablakon. Beengedtem, és ott álltam, egyik kezemben a bébi, másikban a főzelékes tálka, és ő finoman szájon csókolt, de abban minden benne volt: rajongás, tisztelet, bánat, szerelem, búcsú. Aztán szó nélkül távozott.

De hogy jön ez a jelekhez? Akkor költöztünk az új lakásba, segített cipekedni, felhordani a bútorokat, de a hallnál beljebb nem jött. Aztán növesztett magának egy agydaganatot, és 28 évesen váratlanul meghalt. Akkoriban a hall volt (kis túlzással) nappalinak berendezve fotelokkal, kisasztallal, tévével. Fura dolgokat kezdtem észrevenni. Magától átkapcsolgató tévécsatornákat, korábban nem tapasztalt hirtelen támadó hideg fuvallatokat, és amitől kiakadtam: egy ceruza elindult az asztalon egy irányba úgy 5-6 centit, aztán vissza. Erre nem volt épkézláb magyarázatom. A gyerekek amúgy soha nem féltek a sötétben, de azokban a napokban nem akartak egyedül kimenni a WC-re, vagyis átvágni a hallon. Érdekes volt.

Akkoriban sokat beszélgettem egy nővel, aki olyan helyen dolgozott egy kórházban, ahol sokan meghalnak. Valami olyasmit mesélt, hogy a haldokló lelkek szeretnek az élőkbe kapaszkodni, amíg el nem fogadják, hogy halottak. (Hittem is, meg nem is.) Erre az a válasz, hogy el kell magyarázni nekik, hogy át kell kelniük, mert egy sokkal jobb helyen várnak rájuk. Gondolom, páraknak itt lesz túl sok a történet, nekem is az volt :) De mi tud történni? Kipróbálom. A következő hideg fuvallatnál elkezdtem beszélni a "semmihez": "Sajnálom, hogy nem mentem el a temetésedre, de nem gondoltam, hogy nekem ott helyem van. Sajnálom a betegségedet, meg hogy ilyen hamar véget ért az életed. Ha valamit szeretnél mondani nekem, gyere vissza az álmomba". És hiszitek vagy nem, néhány napra rá volt egy álmom, amiben egy hivatalban az ügyintézőnek be kellett diktálni az adataimat, a férjem adatait, és a másik férjem adatait is. Hát ezt üzente nekem ez a drága lélek, és aztán örökre eltűnt.