#igeret

Amikor meggyógyultál, újrakezded, és legtöbbször nem tartod meg a szavad.

Amikor házas vagy, mindig azt mondod, hogy eleged van a családi felelősségekből és az élettársadból, és szeretsz szabad lenni..

Amikor egyedül vagy, tényleg azt kívánod, bárcsak találnál valakit, akivel megoszthatod az életed...

Amikor autód van, mindig kiakadsz, hogy drága a karbantartás, de szeretnél egy még újabbat..

Amikor nincs autód, eleged van a gyalogos létből, és irigykedsz arra, akinek van...

Amikor a szüleid élnek, eleged van abból, hogy állandóan zaklatnak...

Amikor a szüleid elmentek, bármit megadnál azért, hogy halld a hangjukat, akár csak egy percre is...

Ilyen az ember, örökké elégedetlen lény, aki mindig arra koncentrál, amije nincs...

Idejét vesztegeti, hogy a boldogságot keresi valahol a határtalan univerzumban, miközben valójában „a boldogság ma van, pont itt, körülötte.

Ismeretlen

Túl nagy a súlya hamis szavaidnak, melyek üres tettek felett uralnak.

Apró szavak mik elhagyták szádat, Mostanra mégis oly naggyá váltak.

S tudom is miért. Mert hittem bennük

Hazug szavaid oly kényelmet adtak, mit tetteid sohasem mutattak.

Biztam benned s bűnős igéreteidben, most pedig egyedül kelek fel.

Elmentél.

Hazug szavaid elmossák könnyeim, én pedig töprengek csak, miért?

Odaadtam neked minden porcikám, naiv döntés volt bizni, s hinni hát...

Üres tekintettel bámulva magam elé, Eszméltem rá hogy nem vagy tobbé.

Már nem tudlak boldoggá tenni?

Miben különböznek ők tőlem?

Én sem vagyok boldog.

Tele van a fejem az ígéreteiddel, amiket sosem tartottál be. Szükségem lenne rád de te csak magaddal törődsz.

Százszor kértelek, hogy figyelj rám, törődj velem, szeress, beszélj velem..

De semmi.. Semmi változás..

Százszor ígértem én is, hogy el megyek.

De nem tudok..

Mondd mit tegyek!

Segíts!