Egy idĆ utĂĄn megtanulod a finom kĂŒlönbsĂ©gtĂ©telt
a kézfogås és az önfelåldozås között...
Ăs megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,
és a tårsasåg a biztonsåggal...
Ăs kezded megĂ©rteni, hogy a csĂłk nem pecsĂ©t,
Ă©s a bĂłk nem eskĂŒszĂł...
Ăs hozzĂĄszoksz, hogy emelt fĆvel Ă©s nyitott szemmel fogadd a veresĂ©get:
a felnĆtt mĂ©ltĂłsĂĄgĂĄval, nem pedig a gyermek kĂ©tsĂ©gbeesĂ©sĂ©vel...
Ăs belejössz, hogy minden tervedet a mĂĄra alapozd,
mert a holnap talaja tĂșl ingatag ehhez...
Egy idĆ utĂĄn kitapasztalod, hogy mĂ©g a napsugĂĄr is Ă©get,
ha tĂșl sokĂĄig Ă©r...
MƱveld hĂĄt sajĂĄt kertecskĂ©det, magad Ă©kesĂtsd fel lelkedet,
ne mĂĄstĂłl vĂĄrd, hogy virĂĄgot hozzon neked...


















