#messze

Csak feküdtem melletted az ágyban, kellő távolságot megtartva, hogy véletlenül se kerüljünk semmiféle kellemetlen helyzetbe.

Te már megint megkérdezted min agyalok folyton, én pedig egyre felszabadultabban válaszoltam a kérdéseidre. Végül közelebb húzódtál hozzám és a fejed a mellkasomra tetted. Ez a mozzanat annyira meglepett, hogy szinte reflexből toltalak el. Távolabb húzódtál, egy kis csalódottsággal az arcodon. Tudom, hogy butaságnak hangzik de abban a pillanatban rámtelepedett valamiféle makacs hiányérzet. Közelebb húzódtam hozzád és sután végigsimítottam a karodat, majd egy kis idő múltán a fejedet ismét a mellkasomra fektetted. A szívem olyan hevesen dobogott és annyira össze voltam zavarodva... Nem tudtam mit érzek és miért.

Te valahogy megfelelőnek tartottad ezt a meghitt időt arra, hogy kifejtsd, a távkapcsolatok mennyire működésképtelenek, és kifagass az előző szerelmemről.

- Biztos vagyok benne, ha megint lenne egy távkapcsolatom és a lányt hetekig nem látnám, túl hamar elmúlnának az érzéseim. Mondtam már, hogy sosem fogok mégegyszer ilyenbe belemenni.