Fogadd el, hogy a megérzéseid jók.
Ha úgy érzed, hogy nem vagy megbecsülve, hogy valaki több figyelmet kap, hogy a fókusz érzelmileg, idő vagy energia tekintetében valaki máson van és nem rajtad, akkor hidd el magadnak, hogy úgy van.
És ne légy féltékeny.
Az első, de tényleg az első ilyen érzésnél mondd ki egyenesen amit gondolsz, és ha a dolog nem változik, a másodiknál fejezd be a kapcsolatot.
Mert a megérzésed többnyire jó.
És teljesen mindegy, hogy a másiknak pontosan mi a célja, mit érez, mit tervez, vagy centire hogyan vannak a dolgok. Lehet, hogy tévedsz a részletekben. Lehet, hogy nincs megcsalás. Lehet, hogy nincs hazugság. De ha tartósan elhanyagolva, kirekesztve, leértékelve, mellőzve vagy kihasználva érzed magad, akkor az a kapcsolat neked nem jó. És ez valóság.
Mindegy, mennyi szövegeléssel, érveléssel, rádmutogatással és hasadba lyukat beszélős bizonygatással jön a másik a jogairól, a férfi-női barátságról, vagy arról, hogy te őrült vagy és képzelődsz. Vagy fenyeget azzal, hogy ő ezt a féltékenykedést nem tűri. Vagy közli, hogy a viselkedésed UNDORÍTÓ.
A megérzésed, ha csak nem vagy egybites vakond, pont arra szolgál, hogy milliónyi verbális és/vagy nonverbális jelből felismerjen egy mintázatot és összeállítson egy olyan infót, amit az elméd a racionalizálás miatt nem tud vagy akar látni.
Ha kényelmetlen valami, akkor kényelmetlen neked, és nem kéne hagyni, hogy bemagyarázza valami önző lény, hogy az neked nem kényelmetlen, csak azért mert az neki jó.
A döntések és a következmények mindenkit sújtanak.
Azt is, akit elhagynak meg azt is, aki elmegy.
Egy rakás kurvaszar megoldásunk van arra, hogy hogyan vészeljük át a veszteség fájdalmát. A legtöbb vagy gyerekes vagy kegyetlen.
A tapasztalatok alapján az eseteknek csak elenyésző százalékában történik, hogy a féltékenységnek nincs semmi alapja.
A beteges féltékenykedők léteznek, és velük csak egy baj van, hogy a második érzésnél nem fejezik be a kapcsolatot, hanem maradnak.
Szóval a féltékenység nem attól önértékelési probléma, hogy magadat máshoz méred és kevesebbnek érzed. Hanem attól, hogy nem mersz kilépni egy helyzetből, amikor újra meg újra azt érzed, hogy rosszul érzed magad, és a másik embert ez különösebben nem érdekli.
A kapcsolatokban az az egyik jópofa dolog, hogy amikor még vagy már nem nevelünk ivadékokat, akkor senkiért nem tartozunk felelősséggel, és nyugodt szívvel dönthetünk róla, hogy kivel osztjuk meg az időnket, energiánkat, pénzünket, ágyunkat.
A féltékenykedők a veszteségtől rettegők.
Pedig mindenképpen fájni fog.
És elárulom, arra is rámegy legalább egy éjszakád, amikor kiderül majd, hogy igazad volt. Akkor is, ha már nem számít.
Úgyhogy validálom előre a történetedet:
A megérzésed jó.
prguitarman
janainaart
snowghoul
origamiaround
jacobvanloon
dededos
theartofmadeline
stormborns
discoholicmusic
gummygunk
dailybridgerton
