#elcsesztem

Tudod,én ha igazán szeretek valakit,akkor sosem engedem őt el.Tehet bármit, mondhat bármit, lehet ellenünk az egész világ.Nem tudna semmi olyan történni amiért elengedném a kezét. Igen talán egy kis időre elbizonytalanodnék azokon a rossz napokon amikor össze veszünk valamin.Vagy amikor megbánt úgy, hogy talán észre sem veszi,vagy akár szándékosan...Igen talán mérgemben oda vágnék csúnya,sértő szavakat hozzá.Igen talán hirtelen felindulásomban még szakítanék is....DE soha nem gondolnám komolyan,és soha de soha nem szakítanék véglegesen!

Utálom azt a felfogást, hogy az emberek csak akkor jönnek rá kit veszítettek el, amikor már késő, de közben én is ezt csinálom. Hagyom, hogy olyan emberek csússzanak ki a kezeim közül, akik összeraknak, támogatnak, vigyáznak rám és szeretnek. Talán sosem fogom megbocsájtani magamnak, hogy hagytalak kilépni az életemből azon az októberi napon, és már-már reménykedve, de annál nagyobb szomorúsággal kell rájönnöm, hogy akárhányszor nyitom meg a messengert te már nem szerepelsz a nevek között.

Annyira félek, hogy elveszítelek