Emlèkekben èlve

Őszi szünet volt.

Mivel nem akartam otthon ülni egyedül, így elmentem veled dolgozni. Nagyszerű nap volt.

Nagyon sok munkát kaptál, de azt mondtad "Pici, amióta itt vagy, nem érdekel, hogy mennyi munkám van, csak az a lényeg hogy itt is együtt vagyunk".

Rettenetesen zavarba tudok jönni, ha ilyeneket mondasz nekem. De egyben a szívem mindig elolvad, és mindig rájövök, hogy egyre jobban szeretlek.

Késő este értünk haza. Láttad rajtam, hogy fázom, gyors begyújtottál. Én ott feküdtem a kályha előtt az ágyon, Te pedig ültél mellettem a széken. Fogtad a kezem, és simogattál. Kicsit becsuktam a szemem pihentetni.

Éreztem, hogy nézel. Elmosolyodtam.

*Te: Picur..

Én: Igeen?

Te: Nézz rám egy kicsit!

Én: Baj van? Mi történt?

Te: *mélyen a szemembe néztél* Nem, csak szerettem volna elmondani, hogy szeretlek.

Én: Jaj, de aranyos vagy Babu. Én is szeretlek Téged.

Te: A napokban gondolkodtam egy kicsit, és rájöttem arra, hogy szimplán nem csak szeretlek már téged, hanem kimondom kerek perec. Szerelmes vagyok beléd Picur. Nem tudnám már elképzelni nélküled az életemet. Két éve, mióta az életembe léptél boldog vagyok.

Én: *patakokba folytak a könnyeim, nem tudtam megszólalni, csak annyit tudtam mondani hogy "Én is".*

Magadhoz húztál, finoman megcsókoltál, a kezed a pólóm alá csúszott és tudtam, hogy ez a szeretkezés más lesz.

Soha nem voltam ennyire boldog, mint abban a pillanatban!

de belőlem Anyám beszél.