Why Not?

Így lettem tehetetlen

Bolyongok egy világban

Hátha magamon kívül más is van

Minden arc csak tükröt tart

Mindegyikből hiányzik part

Saját léptem visszhangja szól

Nem tudom, hol van ki válaszol

Nem jön semilyen kusza mondat

Nem baj, megtalálom majd kiutat

Leszek az, ki keres - kutat

S hoz magának szépet, s újat

Amint itt végeztem

Majd veletek lélegzem

Megmutatom másik énem

Másnap majd találkozunk ott a téren

Miért ilyen nehéz a szerelem?

Széttép s darabjaim szedem.

Nem tudom, hogy kell-e nekem

Inkább falba öklömet verjem?

Miért ilyen nehéz a szerelem?

Nélküle mélyebbre elveszem.

Lehet csak nehéz lenni velem

Mond, Istenem miért Ő kell nekem?

Könnyebb lenne lezárni teljesen

Akkor nem érzeném magam elesetten

Tán tudnék szememre álmot hozni

S neki is kevesebb sebet okozni

Kezdem azt gondolni

Hogy minek morogni

Nem kell szeretni

Csak elviselni, szenvedni

Pedig csak 22 vagyok

Nem évek ülnek arcomon

Hanem lelkemben harcolok

Mégha másképpen is akarom

Kezdem úgy érezni

Nem is kellene itt lenni

Mindenki egy kicsit másabb

Csak én aki teljesen másabb

Sok dolgot még nem értek, igaz

Elég volt minden sovány vigasz

Küzdöttem, elestem, felálltam

Boldogságot sehol nem találtam.

Utolsó reményem még annyi

Néha jót is tudtam tán adni

Elmúlok inkább lassan csendben

Úgyis magam lettem kedvetlen

Csendben bámulom azt a házat

Ahol kiürítettem könnyeim

Mint egy lövedék tárat

Máshogy nem, mégis könnyebb így

Tán vissza térek majd ide

Ha koszos lesz bőröm inge

Nem húz nekem épp szívem

Már nincs keresni valóm itten

Tudom, hogy még vissza várnak

Hogy itt boldogan fogadnak

Még ha zokogva is látnak

Mégse nevezem ezt otthonnak

Máshol találtam meg az utamat

Ahol kevésbé veszítem el tudatomat

Majd egyszer tán vissza találok

Csak ne legyenek előttem lábnyomok

Szenvedni beszélgetési vágyban

Jó lenne, ha valaki ölelne

Akinek nincs felém közönye

Egy lány, kinek lenyugtat hangja

S nem enne minket harag

Csak egy igazi kapcsolatra vágyom

Ahol élhetném valakivel álmom

Nem sokat tudnak rólam

Megnyílás helyett fogtam tollam

Ekkora bizalmat senkinek nem adtam

Így megértésemet is mélyre ástam

Odáig jutottam falaim építésével

Hogy magam előtt állok sok kétséggel

Sosem mondtam ki, hogy mi bánt belül

Lehet már számra egyáltalán nem kerül

Sokszor úgy gondolom, hogy teherré váltam

Teherré, pedig lelkem igazán ki sose tártam

Betakar magamnak szőtt takaróm

Befed, leszedni én már hiába akarom

Elvette agyam a lehetőséget, hogy jobb legyek

Inkább csak maga elé épített egy hegyet

Azt hiszem a teljes megnyílást nem érdemlem

Köddé vált bennem összes értékem

Nehezen, mégis könnyen öltem meg magam

Most jövök rá, hogy mit is okozott agyam

Lehet már nincs erőm ezen változtatni

Lehet nem fog tudni senki igazán átkarolni

(Lehet nem tudok senkit igazán átkarolni)

Ébresztő zenél fülemben

Kinyomom ébrenléti lendületben

Vissza hajtom fejem picit

Visszatérek álmomba kicsit

Érzek valami furát

Orrom vérével feltölthetem Dunát

Nem foglalkoztat engem

Alva hátra döntöm fejem

Szól a 2. után a 3.

Szemem nyitottsága rajzolódik

Készülődöm kómás fejjel

Bár sokat aludtam éjjel

Nem volt kedvem munkába indulni

Miértjét homály fedi, hisz nem kell szenvedni

Útközben nézek gyorsan még munkát

Hátha kitöltöm önmagam maximumát

Amikor likeolgatják verseim

Akkor megint látják szemeim

Egy-kettőt én is újra olvasok

Elveszett szeleteimmel olvadok

Jön az értesítés, valakinek tetszik

Pedig csak tele írtam egy cetlit

Nem vagyok nagy művész gyerek

De olyan sem kin lógnak mű ékszerek

Sok gyűrű volt sok ujjamon

Hova lettek, nem tudhatom

Ajándék volt mindegyik

Feladók kezemet engedik

Hallottam egyszer egy olyat

És ez is lehet igaz mondat:

“Amelyik ajándék ékszer elveszik,

Annak adója hiánya mélybe veszik.”

Bár tudom még, hogy hogyan néztek ki

Melyik kitől és melyik ujjam ékesítette ki.

Egy - kettőt még sajnálok

Reményem, hogy még kapok.

Mikor tudatom esett széjjel

Mégsem adtam jelét annak

Hogy legyen nyitva ablak

Éreztem magam egymagam

Egymagam, kit ugyanúgy elhagytam

Próbáltam kapaszkodni bárkibe

Egyedül temetett be árvize

Zuhanás sebességét láttam

Ahogy kettéfoszlik váram

Lelkem darabjával fizettem

Az utat ahol lépkedtem.

Tessék, lássék, itt van fejed

Nézzünk csak körbe most,

Meglesünk minden koszt!

Fogom a kezed, itt vagyok.

Utána HUPSZ, hol vagyok?

Gyere, érj utol, megleszek.

Ott leszek, hol Kiutat keresed

Már nincs baj, valaki kitölti a helyed

Helyed, ami belém meredt

Igaz nem olyan jó, mint Te

De Ő más, miért kéne az lennie?

Nem kereslek másban Téged

Elveszett minden egyes lépted

Már nem is a személyed hiányzik

A boldogságom, na az hiányzik

Nem amiatt vagyok boldogtalan

Mert nem vagy velem boldogan

Hanem mert már sokat harcoltam

Vagy mert élek, de halottan

Mostani kapcsolatom nem emel

Előbb mondanám, hogy elnyel

Talán ő nem is engem keres

Csak inger vagyok ami heves

Mégis betölt bennem valamit

Lehet öngyűlöletem vakít

Ez a kapcsolat is épp tanít?

Legyen valami ami bennem világít?

Egy újabb szar nap

Amin agyam csak szart kap

Lenne már vége az egésznek

Nézzek ki a fán egy egyénnek

Díszítsem fel a testemmel

Nem megyek semmire ezekkel

Bárcsak lenne valami

Ami eltudná ezeket zavarni

Megint egy ilyen nap

Sose volt még másabb

Elpusztult minden akarat

Kötél szorítsa végre nyakamat.

Miattad érzem, hogy nem érek

Miattad van, hogy sötétnek látom létet

Súgsz sok rossz gondolatot

Te okozol nekem gondot

Miattad lettem végleg elveszett

Te vagy ki magasba nem ereszt.

Miattad némulok meg társaságban

Miattad akarok leugrani a magasságban

Miattad lettem szorongó

Miattad nem vagyok szép pillangó

Inkább reszkető egérré tettél

Ki félti összes tettét

Miattad nem alszom jól

Te vagy ki jóban is rosszat szól

Miattad van, hogy utálom magam

S miattad van, hogy halálom akarjam

Te vagy bennem

Én vagyok benned

Te írsz le engem

Én vagyok az egyed

Alattam egy hideg romos lépcső

Elszívnám cigimet, ami a végső

Nézem felettem a csillagokat

Nem látom szemem csillogónak.

Lehet ők néznek le rám

Ahogy füstöt fújja szám

Fülembe üvöltő zene szűrődik

Álmatlan ember miről tűnődik?

Van értelme engem szeretni?

Van értelme velem szenvedni?

Van-e értelme bárminek?

Nem ezt álmodtam kicsinek

Megtöltöm asztalon üres kancsót

Ma lesz, hogy be mocskolom mancsom?

Üres poharamba üdítőt öntöm

Mi keresni valóm van a földön?

Elköszöntem. Aludtam csak két órát

Felkeltem. Mélyen éreztem minden mondatát

Felkérdezett. Sugallta, hogy rossz vagyok

Nem értett. Maga mögött hagyott

Csábítóan hívogat előttem a kés

Távolról is már a karomba vés

Eluralkodik rajtam a félelem

Remegő kézzel földön szétesem

Vicces, hogy tanulom hogyan lehet tanulni.

Kár, hogy emiatt nem tudok majd aludni.

Órákon át ülök az anyag felett.

Kár hogy nekem nincs.

Ha lenne, akkor találnék magamban kincset.

Érdekes, ahogy magához húz az ágyam.

Igazán pihenni végre, az a vágyam.

Ha belefeküdnék ott lennék ébren.

Olyan melegem volt most télen.

Már este lehet, mit keresek még ébren?

Keresek bármit, de nem találok itt semmit.

Abba hagyná lelkem az összes tesit.

Napról-napra csak magából veszít.

Látok magamon egy eret ami feszít.

Vért szívemből sebesen merít.

Viccesen szenvedek, ez is elmegy egynek.

Bár mi lennénk kik ott kint tekernek.

Tele van, mégis adnék vizet a tengernek,

Hátha elvisz engem is a rengeteg.

Mutatom mindenkinek hamis mosolyom.

Haza érek és egyből ketté roppanok.

Mondom mindenkinek, hogy jól vagyok.

Nehéz közben könnyeimet vissza fojtanom.

Nem szabad mondani, hogy mi van bennem.

Nem szabad mondani, hogy ma is alig ettem.

Csak annyit látsz, hogy itthon voltam.

De nem láttad, hogy gondolkodást túl toltam.

Bármit csinálok, értelmetlennek érzem.

Értelmetlen minden, mint a létem.

Nem tudom, miért nem látom világom szépnek,