AnyukĂĄmnak ma van a szĂŒletĂ©snapja, Ă©s felhĂvta Ćt a nagyon fideszes unokanĆvĂ©re, aki egy gyors boldog szĂŒletĂ©snapot utĂĄn azzal nyitott hogy kĂ©rdezzen mĂĄr meg engem, hogy igaz-e hogy itt AngliĂĄban olyan drĂĄgulĂĄs van, hogy nem lehet megĂ©lni.
Ăn egy picit pislogtam mert ugyebĂĄr egy honapja voltunk otthon, ahol csalĂłdottan vettĂŒk tudomĂĄsul hogy minden kurvadrĂĄga.
KĂ©rdeztem joanyĂĄm mi ez a hĂŒlyesĂ©g mire mondta hogy hĂĄt csak annyit mondott hogy ezek a hĂrek mennek ott, hogy nyugaton mĂĄr nem lehet megfizetni az Ă©lelmiszert se.
AnyukĂĄm unokanĆvĂ©re az a fajta ember aki sosem bocsĂĄtotta meg, hogy a kommunistĂĄk elvettĂ©k a szĂŒlei birtokait, de nagyon bĂŒszke hogy Ć diplomĂĄs ellenben ha megkĂ©rdezik mivel foglalkozik a veje akkor nem vĂĄlaszol (a srĂĄc autĂłszerelĆ). Na Ć eljutott arra a pontra, hogy rĂĄnĂ©zett a lidlis kosarĂĄra, meg a pĂ©nztĂĄrcĂĄjĂĄra, majd amikor azt hallotta a helyi narancs erĆtĆl, hogy semmiben sem szabad a nyugatot követni mert AngliĂĄban is mĂĄr Ă©heznek, akkor azĂ©rt ez mĂĄr neki is fura volt.
KĂvĂĄncsi lennĂ©k mit mond majd a szomszĂ©d nĂ©ninek amikor ez legközelebb szoba kerĂŒl, mert Ă©n csak azt mondtam anyĂĄmnak "ĂŒzenem, hogy minket rĂ©misztgetnek a magyarorszĂĄgi drĂĄgulassal!"