Két hete még minden rendben volt..
ElĂ©rtem Ă©letem azon pontjĂĄra, amikor hirtelen elvesztettem magam körĂŒl mindenkit.
Nem tudok bĂzni senkiben mert Ă©rzem hogy ĂĄtlĂ©pnek rajtam. Elvesztettem mindenkit aki fontos volt. Nem tudom, hogy mit rontottam el. MĂĄr senki se keres.
EgyedĂŒl vagyok. FĂĄj, hogy ennyire könnyen pĂłtolhatĂł lettem.
Neked Ășj nĆd van, csak rĂłla beszĂ©lsz. Meghallgatom mert legalĂĄbb te hozzĂĄm szĂłlsz. De ĆszintĂ©n nem Ă©rdekel. Csak mĂ©g jobban összetör, hogy boldog vagy. NĂ©lkĂŒlem..
Te, mĂĄsokat helyeztĂ©l a barĂĄtsĂĄgunk elĂ©. Az elĂ© ami Ă©vek Ăłta kitartott, de most azt lĂĄtom, hogy itt a vĂ©ge. Azt hiszem bele fĂĄradtam, hogy sose leszek a legfontosabb. Ăn sem eröltetem..
Ćk, nem tudjĂĄk min megyek keresztĂŒl, hogy mennyire szenvedek a magĂĄnytĂłl. Nem lĂĄtjĂĄk rajtam. Rejtegetem, mint annyi mindent ami bennem van..
Elvesztem Ă©s nem talĂĄlom a kiutat. Rossz dolgok jĂĄrnak a fejemben. FĂ©lek az Ă©letemtĆl. AttĂłl, hogy ez mĂĄr mindig Ăgy lesz. Ăgy nem tudom folytatni. Ăs azt hiszem nem is akarom..