A halál jegyese

Elértem életem azon pontjára, amikor hirtelen elvesztettem magam körül mindenkit.

Nem tudok bízni senkiben mert érzem hogy átlépnek rajtam. Elvesztettem mindenkit aki fontos volt. Nem tudom, hogy mit rontottam el. Már senki se keres.

Egyedül vagyok. Fáj, hogy ennyire könnyen pótolható lettem.

Neked új nőd van, csak róla beszélsz. Meghallgatom mert legalább te hozzám szólsz. De őszintén nem érdekel. Csak még jobban összetör, hogy boldog vagy. Nélkülem..

Te, másokat helyeztél a barátságunk elé. Az elé ami évek óta kitartott, de most azt látom, hogy itt a vége. Azt hiszem bele fáradtam, hogy sose leszek a legfontosabb. Én sem eröltetem..

Ők, nem tudják min megyek keresztül, hogy mennyire szenvedek a magánytól. Nem látják rajtam. Rejtegetem, mint annyi mindent ami bennem van..

Srácok van egy fontos bejelenteni valóm. - szólalt fel Tibi. - már 54 perce nyár van. Ott abban a pillanatban lepörgött előttem az eddigi összes nyár, és az idei is. De jó is lett volna. Erre minden elbaszódott. Azt hittem az életem nyara lesz. Magas fizetés, sok fesztivál, és a hajnalokba nyúló beszélgetések a barátaimmal. Mind elhittük. De az élet közbe szólt..

Bevallom, ha rátok gondolok valami furcsa oknál fogva elmosolyodom.

József Attila írta azt hogy "a női szív tömeglakás" és milyen igaza volt. Az én szívemben is éltek már páran. Beköltöztek hosszabb rövidebb időre, vagy csak épp, hogy megszálltak egy éjszakára, de állandó vendég már rég nincs benne. Az előző bérlők emlékei maradtak csak. Van aki vigyázzott rá, és szépítette a lakást, de néha még ő is eltőrt egy-két tányért. De van olyan is aki szétverte a falakat felgyújtotta a függönyöket és mintha minden rendben lenne tovább állt. Hát, hogy adhatnám ki ezek után bárkinek is, ha a festék alatt ott vannak a repedések a falon? Én se költöznék be egy olyan lakásba amit csak a szigszallagok tartanak össze.

Őszintén nem tudom mit keresek itt. Azt hittem ha ide jövök rá lelek valamire. Megvilágisodom. De nem történt meg. Szeretnélek elengedni téged. De nem megy. Mostanában mindenről te jutsz eszembe, és ez tönkre tesz engem. Fáj, hogy ennyire könnyen engedtél el. Nyilvánvaló, hogy nekem többet jelentett mint neked. Még így évek távlatából is azt kívánom, hogy bárcsak ott lennék veled, akkor. Akkor mikor még boldog voltam.

Nézem a tavat, szívom a cigiket és már a bort sem kívánom, csupán a szád édes ízét, az intelligenciád amivel lenyügöztél és az egész kibaszott lényed ami magával rántott.

Láttam szerelmet a Szigeten

Egy hete vagyok együtt vadidegen emberekkel, ha kis időre is de egymás életének részét képezzük. Meg ismertem őket, szinbiozisba léptünk egymással. Család lettünk.

Láttam szerelmet a Szigeten..

Két beekizett fiatal 10 év körkülömbséggel.  A legnagyobb eufóriában átélt csókok, azok a pillantások és azok az érintések sosem voltak olyan tiszták mint ma este. Ők tényleg szeretik egymást.

Láttam szerelmet a Szigeten

Ahogy két tizenéves az egyik hülye döntése miatt a poklok poklát járja meg. Mind azt hittük ennek a kapcsolatnak itt vége lesz. De ahogy ma hajnalban szavak nélkül is megértették egymást, ahogy a legnagyobb csendben legurult egy könnycsepp a lány arcán tudtam, hogy ez erősebb mint látszik. Hogy itt valós érzelmek vannak. Mert ők tényleg szeretik egymást.

Láttam vágyat a Szigeten

A legnagyobb drogmámorban össze borulva egy koncert közepén smárolni. Smárolni órákon keresztül. Tudván hogy holnap úgy se emlékszik rá senki. Mert ők nem szeretik egymást és ez csak vágy.

Éreztem szerelmet a Szigeten

Minden nap írtam neked, hogy tudd gondolok rád. Írtam részegen, írtam betépve írtam neked mindenhogy. Reménykedve, hogy rá ébredsz mennyire fontos vagy számomra. Mert én akarlak téged.

Vége a Szigetnek

Amikor kicsi voltam anya mindig azt mondta amikor sírtam, hogy így nagyon csúnya vagyok..

Most itt ülök egyedül a rakparton és sírok. Sírok miattad, mert megint meg bántottál. Ahogy anya az elején megmondta..