#01-06

Az egyik barátom felvetett egy szexszel kapcsolatos kérdést, ami eléggé nagy követ vágott az én békés kis pocsolyámba.

Mindig is tudtam, hogy van mit fejlődnöm, mert az nem elég, ha az ember agyban pozitív és nyitott, kicsit tényleg olyan a dolog, hogy attól, hogy megnéztél egy videót egy társasjátékról, még valójában fogalmad sincs, hogy ha játszanád egy társaságban akkor bejönne-e. Mert nem csak az érdeklődéseden, nem csak a játékon, hanem a társaságon is múlik. Sejtésem szerint az emberek úgy gondolják, hogy ők jól szexelnek, közben hülyére szorongják magukat, hogy mégse. 10-15 éve szexelsz valakivel, akinek jó veled, neked is jó, komfortos, aztán elválsz és döbbenten állsz, hogy csak egy valakit szokásait meg vágyait ismered. Vagy 10-15 éven keresztül vagy elutasítva, esetleg élsz meg néhanap szánalom dugásokat, éldegélsz a kognitív disszonanciában, míg már azzal sem tudsz mit kezdeni, akivel esetleg jó is lehetne. Egyrészt megtört az önbizalmad, másrészt kénytelen vagy elzárni a vágycsapot. Az meg berozsdásodik, ha nem használják. Gondoltam körbejárom kicsit ezt a dolgot, mert van két nagy kérdés, ami nem hagy nyugodni. A nők szeretik, ha a férfiak kezdeményeznek. De ugyanazon okból szeretik a férfiak is, ha a nő kezdeményez. Mert maga az, hogy tetszünk, hogy vágynak ránk, hogy beindul tőlünk a másik, az bennünk is izgalmat okoz. A vicces, hogy ez akkor is így van, ha a másik ember amúgy nem az ideálunk, vágyunk tárgya, nem tartjuk különösebben vonzónak. A kitartó „nem ideálok” ezért juthatnak végül célba. „hadd rajongjon” szokta mondani egy barátom, amikor egy nő érdeklődik utána. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem érdekli, hanem azt is, hogy ugyan miért venné el magától ezt a kis örömöt, hogy valakinek tetszik. A csavar az, hogy amíg az, hogy egy nő visszautasítja egy férfi közeledését, megszokottabb, elfogadottabb, kevésbé megalázó, addig arra, hogy egy nőt utasít vissza egy férfi, arra inkább lenézőbb és megalázóbb körítés van. Ha egy férfit utasítanak el, mindenki veregeti a vállát, lesz másik! Ha egy nőt utasítanak vissza, a reakció az, hogy csináljon magával valamit, hogy tetszetősebb, vonzóbb legyen kívül és belül. Az idősebb, szexuálisan aktív férfiakkal elfogadóbb a társadalom, mint az idősebb szexuálisan aktív nőkkel. Nem hiszed? Nézd meg a vicceket, milyen szinten szólják le a szexuálisan aktív, érdeklődő nőket. De koncentráljunk a kezdeményezésre. Még abban sem tudunk megegyezni, hogy mi számít kezdeményezésnek. Honnan tudod, hogy a másik szeretkezni akar? Egyik barátnőm onnan tudja, hogy a férje olyankor megborotválkozik. Mondania már nem is kell semmit... :D Mennyire kell rámenősnek lenni? Pasi megöleli, megcsókolja a feleségét, erre a nő: jajj a hajam, most voltam fodrásznál, erre a pasi, jajj bocs, oké, bocs. Kész. Nő csalódott, mert mi másért ment volna fodrászhoz minthogy tetsszen a pasinak (legyünk idealisták), pasi csalódott, mert tetszik a nő, de lám, le lett állítva, nem kell a közeledése. Tényleg nem lehet tudni, hogy ilyen esetben, ha a faszi kicsit rámenősebb, abból mi jön ki. De ha a nő mindig talál kifogást, még akkor sem biztos, hogy a pasas ellen van kifogása. Lehet, hogy azzal van baja amit szex közben vagy után megél. Esetleg nincs erről kommunikáció. Nem sikerült jó szexet kialakítaniuk. Ha egy pasi sosem mondja nekem azt, hogy tetszem, vagy jól nézek ki, csinos vagyok vagy sosem emel ki semmilyen módon a "tömegből", akkor elkönyvelem, hogy neki nem tetszem, az ő szexuális érdeklődésén kívül esem. Nyilván, akkor sem fogok kezdeményezni, ha nekem amúgy bejön. Nem vagyok hülye. Ha meg sikerül párszor valami lenéző megjegyzést is tennie, hogy kövér vagyok (nem vagyok) vagy bármi gúnyosat egy általános jókedvű csipkelődésre, akkor nincs az az isten, hogy akár egy jókedvű flörtben részesítsem. Ki szeret megalázódni? Senki.

Ezeken rágódtam, mert végig kellett gondolnom, hogy ha kapok egy meghívást egy pasihoz, akit már ismerek egy ideje, akkor... vagy úgy megyek oda, hogy bármi történhet, de akkor a lelkem mélyén eldöntöttem, hogy szeretném, hogy a bármi megtörténjen, vagy úgy megyek oda, hogy barát vagyok és bármit teszek, még, ha pucérra vetkőzök, akkor sem lépem át belül a határt és fegyelmezetten úgy teszek, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb, az ember a barátaival nagyon jó kapcsolatban van, de ez nem jelenthet vágyat. Szerintem 30 felett nincs barátság extrákkal. Nem tudunk hozzá elég lazák, felületesek, könnyedek lenni.

Hát, igen, nem tudtam mást odaképzelni a "feladatba", csak őt. Mert ő vetette fel. És ez összezavart, felkavart. Végigvettem minden blokkot, minden visszautasítást, minden gúnyos-komolytalan megjegyzést, amit a szexszel kapcsolatban megéltem, miközben ezeket nagyon nem akartam volna újraélni. Amúgy, „jártam egyszer egy sráccal”, aki azt mondta a szerelem alapja, hogy zavard össze a másikat. Ha bármivel rá tudod venni, hogy rajtad gondolkodjon amikor nem vagy ott, nyert ügyed van.

Háténmost úgy össze vagyok zavarodva, hogy szerintem erről még fogok posztolni.

Capitulo Uno

de la 5 a la 9pagina

Nem tudom mikor ájultam ágyba, szerintem későn, de úgy zuhantam álomba, ahogy tegnap kellett volna. És kipihenve ébredtem, kávét csináltam, leültem a géphez dolgozni, és rádöbbentem, hogy hajnal van... Szóval tegnap... Hirtelen ötlettől vezérelve este felhívtam egy ismerősömet, aki telefonos appok tervezésével foglalkozik + van fejlesztő csapata is vagyis tagja egy ilyen csapatnak (tudom, hogy vannak erre mindenféle hivatalos angol rövidítések, de ez az egyik dolog ami mutatja, hogy öregszem, hogy ezeket már nem szedem fel). Van/volt egy ötletem amit szeretnék elindítani és már az ötlet születésekor feldobta az egyik Mucika (vagy a lányom), hogy mobilra kell ezt írni. Há, életem első olyan projektje amikor olyasmibe ölök pénzt amit nem tudok uralni, amiben kiszolgáltatott vagyok. Ezt a részét utálom nagyon. Szóval megbeszéltem a csávóval, hogy jövő héten leülünk és átbeszéljük a tervet. És azt is megtudtam, hogy míg a tervezés, és az, hogy egy kattintható de nem működő szintű bemutatót kapjak, az csak 2-300 ezer, addig a fejlesztés kb 5-20 MILLIÓ. Ettől kicsit rám jött a pánik, mert ha nem tudom megcsináltatni, akkor a párszázezer is kidobott pénz viszont a nélkül meg nem lehet szponzort szerezni. És akkor eszembe jutott, hogy dehát én most éppen benne vagyok Mo egyik legpénzesebb cégének a programjában és tulajdonképpen megkérdezhetem, hogy hogy is mennek ezek a dolgok. unom, hogy az ötleteim ötletek maradnak, majd ÉVEK múlva azzal szembesülök, hogy valaki azzal az ötlettel lett sikeres, gazdag, de legfőképpen első, akinek a fejében összeállt a dolog. Bosszantó volt ez mindig. Rákérdeztem a kiadótulajnál, hogy sikerült-e elolvasnia a kéziratot amit küldtem. Éppen olvassa.... – válaszolta. Akkor nem is zavarlak! Nagyszerű könyv, kár lenne megszakítani az olvasást! – válaszoltam és magam is meglepődtem milyen frappáns vagyok. Nevetett, ami remek jel. Legyek csak nagyon szimpatikus neki és adja ki a könyvet! Tegnapi nap pokol volt. Egy rajzfilmet tudok elképzelni, hogy a bátor nyuszika fütyörészve megy az erdőben a ház felé, ahol már fenik a bárdot és minden elő van készítve a nyúlpörkölthöz. És ilyen rajzfilmesen, elézuhan egy repülő, az égből leeső bomba krátert robbant elé, sorra dőlnek ki a fák, ő átmászik és fütyörészik, és már ilyen mázsás kőtömbök zuhannak elé, mindre vörössel rá van festve, hogy „NE!”, aztán mint a nyílzápor csapódnak elé a vörös zászlók, és nyuszika már kicsit megtépázott, a füle is megpörkölődött, de azért ügyesen még átmászik az útlezáráson, meg még majdnem elgázolja egy keresztben átrobogó vonat (sín persze nincs, ez egy rajzfilm) és nyuszika már tényleg gyaníthatná, hogy valami nem okés, és már minden kisgyerek üvölti a moziban, hogy VIGYÁZZ NYUSZI!!!!!, de ő csak megy. na, kb ez volt tegnap. Hát még mi a faszomnak kéne történnie nyuszi, hogy felfogd végre, hogy onnan tudod, hogy hazudik, hogy mozog a szája?

Gondolkodtam rajta, hogy mennyi pasassal dugtam életemben. Szerintem nem sokkal. Tényleg volt olyan időszak amikor elmentem egy rendezvényre, kb azonnal kiszúrtam a pasit aki kell nekem és össze is jött a dolog szinte kivétel nélkül. Ebből persze lehet arra következtetni, hogy kétnaponta jártam bulikra és kétnaponta mással kúrtam, de nem így volt. A saját társaságomban nem feküdtem le senkivel. Nem akartam ilyen faszról-faszrajáró punci lenni. És mivel a bulikat én szerveztem, hosszú éveket töltöttem egyedül meg szex nélkül. Rita alkalom volt, hogy teljesen idegen társaságba mentem. Olyankor lazultak az erkölcseim. Ez nem jó meg nem rossz. Így volt. Amúgy érdekes dolog, hogy ha alkalomadtán bulikban összejössz pasikkal, akkor egy céda vagy. Ha ugyanezekkel a faszikkal párhónapos nem működő párkapcsolatban vagy és szakítasz, aztán jön a következő, akkor az milyen szomorú és szegény te. Én kihagytam ezeket a baszkódásos kapcsolatokat. Mondjuk, az érdekes, hogy minden pasi nagyon kedves volt velem, sosem volt rossz élményem és mindegyik akart volna még találkozni. De ez rég volt. Mostanában nem szeretem, ha hozzám érnek. A lelkem mélyén félek tőle, hogy ha hozzám ér valaki, kirobban belőlem az összes szexuális frusztráció.

Valójában bármit is írok most majd le, az egész dolog mozgatórugója a kérdés, hogy igazam van-e abban, hogy emberek tömegei élnek korrekt, de valójában érzelemmentes kapcsolatokban. És talán jól is érzik magukat benne és csak titokban ábrándoznak néha arról, hogy talán van olyan amikor valami mélyről mozgatja őket. De lehet, hogy nekik nincs. Először a térdét vettem észre a nőnek, ahogy leült velem szemben. Mindig irigyeltem az ilyen térdeket. Azóta amióta kamaszlány koromban anyám azt mondta apámnak, nézd, milyen a térde... és apám azt mondta. hagyd, még gyerek. Nem tudom mi baj volt a térdemmel. Talán koszos volt, vagy sebes, de valamiért azt gondoltam, hogy a formája nem jó. Mert nem olyan volt, mint anyámé. Azóta tetszik nekem nagyon a nők térde, ha olyan csontos, amilyen az enyém sosem volt, függetlenül attól, hogy éppen hány kiló voltam. Szóval a nő térde szép volt, és a combja feszes a decens hosszúságú miniszoknyában. Diszkrét francia manikűr a kezén, ezüst gyűrűk. Sok, világosbarna haj, és alig látható szarkalábak a szeme körül. Késő harmincasra tippeltem volna. Az öltözéke kellemes, összeszedett. Az egész nő valahogy kellemes volt. Semmi extra, semmi hivalkodó, se túlzóan szexi se túlzóan izgalmas. Kellemes. Ez a nő, ez tetszene Logannak, azt hiszem. Jutott eszembe. Pedig nem sötét, hosszúhajú, se nem bódítóan szépszemű. Ő lenne a kivétel, hogy mégis tetszene neki. Elérhető, kellemesen középszerű, de egyáltalán nem szégyellnivaló. Mint az IKEÁs bútor. és játszottam tovább a gondolattal. ez a nő egyedülálló (nem volt rajta jeggyűrű) és nem lenne benne semmi ellenállás, ha egy olyan pasi, mint Logan randira hívná vagy csak egy társaságban elkezdene vele beszélgetni. Szóval, tegyük fel összejönne ezzel a kellemes nővel a kellemes (bár néha cudarul udvariatlan, kommunikációs anomáliákkal megáldott, cinizmussal védekező, mélyérzésű de pokróctermészetű) barátom. Tegyük fel, hogy a nő picit aggodalmaskodna, hogy nincs szex vagy nem olyan, de beleszokna és a kapcsolat megérné ezt a beleszokást. Mert Logan kötelességtudó és udvarias, alapvetően jó ember és jószándékú. Hogy a nő beleszeretne-e Loganba? Miért lenne ez fontos? Örülne, hogy nincs egyedül. Takarítana, és főzne, rendben tartaná magát és a környezetét, gondoskodna róla (támogatná), hogy Logan is ezt tegye. Elégedett lenne vele, hogy egy olyan férfi van mellette, akit nem kell szégyellnie. Kedvesen mosolyogna az esküvőn és tényleg szép pár lennének. Ugynazokat az alkalmazásokat töltenék le a telefonjukra, ugyanazokat a tisztítószereket használnák, ragyogna minden és kellemes smalltalk menne. A nyaralási programot összeegyeztetnék, mindketten engednének valamennyit az elképzelésükből és az egész életük kellemes lenne és tisztességes. Nem csalna meg senkit senkivel, mert mindketten tudják, hogy nagy érték, hogy végre nincsenek egyedül és egy ilyen jókinézésú kapcsolatban élnek és nem nézegetnék egymás tumbliját mert nem is tudnának róla. Már nem nagyon lenne rá ídő, hogy bárki felborítsa ezt az idillt, amiről meg nem tudunk, az meg ugye nem fáj.

Nem tudom, hogy én valaha is megjelenek-e majd, akár egy mondat erejéig, hogy valamikor volt egy nagyon jó barátja. Nem hiszem, hogy engem úgy védene körömszakadtáig, annyira fontos lenne a kapcsolat fenntartása amennyire fontos neki más régebbi kapcsolata. Igaz, rólam nem is tud senki. Ki előtt kellene védenie vagy támogatnia? Most gondolkodom, hogy ez fáj-e nekem.

2021-01-06 (水) 🔋

( ̿–ᆺ ̿–) චᆽච ( ̿–ᆺ ̿–) චᆽච ( ̿–ᆺ ̿–) චᆽච

1/6(水) 20:43配信

2021-01-06 (水) 🔋

( ̿–ᆺ ̿–) චᆽච ( ̿–ᆺ ̿–) චᆽච ( ̿–ᆺ ̿–) චᆽච

2021/01/06 15:03