#tervek

Lépéseiben: bérelünk egy kisbuszt (szerencsére van ismerős, aki ezzel foglalkozik) és kimegyünk ("én, a Gyula meg az Ottó, a Tóth Ottó" -- helyett), én a baráti házaspár meg a két gyerekem meg a két kutyám és kiviszünk minden szart ami a három hónapos táborozós élethez meg a felújítás első lépéséhez kell. Kimegyünk a 4 nap húsvétra, ami Olaszországban csak 2 nap vasárnap és hétfő ünnep, aztán engem meg a kutyákat otthagynak, és visszajönnek a gyerekeimmel, leadják a kisbuszt. Én 10-12 napig éldegélek ott egyedül (lehet, hogy szakállasan és megőrülve találnak majd rám --- ki tudja :D) amíg is jönnek majd megint a baráti pár és ők is maradnak két hónapot. Távmunkázunk Bével, és szabadidőnkben felújítunk. Aztán együtt hazajövünk. Ha tudok, ősszel még szeretnék kimenni, 1-2 hétre, de nem tudom még, hogy hogyan, bár repülővel meg busszal is lehet. Legfeljebb eltévedek. Az igazi élet nagy kaland. :D Nagyon mókás nézni, hogy a barátaim mennyire féltik a kényelmüket, hogy akkor ez meg az hogyan lesz. Ilyenkor derül ki, hogy a táborozós élet mennyire mást jelent az embereknek, meg az is, hogy amikor azt mondom, hogy engem nem érdekel mit eszem, töménytelen ideig elvagyok kávén és vajaskenyéren almával, a másiknak a nem érdekli mit eszik az az, hogy megeszi két nap ugyanazt a főtt ételt. Igyekszem ezeket tiszteletben tartani, mert nem kényszeríthetem senkire az én (szerintem is extrém) dolgaimat, mert nyilván nekem is megvannak a magam rigolyái. Vagy pl a mosás. Mostam már kézzel életemben, nem félek tőle, nekem egy centrifuga elég segítség. Tény, hogy a melósruhákra, amibe napokig izzad az ember meg koszolja ez a megoldás nem igazán jó. Meg az idő, hogy nem nyaralni megyünk, ergó a felújításra szánt szabadidőt nem igazán jó elbaszni kézzelmosásra meg főzőcskézésre. De van mosoda, 10 euróért kimos, megszárít két ikeástáskányi ruhát. El kell vinni, bevásárolgatni közben, hazahozni. Ennyi. Időt lehet spórolni.

Az én biztos pilléreim, hogy kávé legyen, net legyen, működő valami számítógép, privát vécé, privát ágy, kajára valami pénz. A többiben rugalmas vagyok. Nem szeretek minden megoldást, de nem feszülök be csak a felsoroltak hiányától.

Amúgy már eddig is nagyon kedves segítőim akadtak a tumbliról, akikkel most az elektromos dolgokat beszéljük át. Az egyik barátom pedig a riasztó meg kamera dolgokat igyekszik kitalálni nekem. Ezek mind nagy segítségek. Mert ez alatt én megtanulhatok a netről faktúrás falfelületet készíteni. Ámulat milyen egyszerű. De így nem kell kitalálnom.

A kintlétünk tervei: idén az alsó szintet rakjuk rendbe. Fent a csak a beázós tetődarabot próbáljuk kijavítani. Lent teljesen új elektromos hálózat, teljesen új vízhálózat, teljes fürdőszobaátépítés, teljes padlócsre. Ennek a 3 hónapba bele kell férnie. Bár korábban csak egy ráncfelvarrás volt tervezve, ez lent nem megy. Az emelet majd jövőre. Nem kerget a tatár, a felső szint jobb állapotban van. Most az lesz a bázis, amíg az alsót szétbombázzuk. Inkább ez a megoldás a jó, mint az állandó bútortologatás és évekig tartó felújítgatás.

Megismerkedtem egy párral, akik kint élnek és a pasi sajátkezűleg újította fel a házukat. Sajna 2 órára laknak, de gondoltam, hogy egyes dolgokban még akkor is megérné megfizetni a segítségét, és tőlük fogok villanyszerelőt meg vízszerelőt szerezni. Csak a segédmunka részt tudjuk megcsinálni és megspórolni, van amit ki kell fizetni, nincs mese.

Szóval haladnak a dolgok, csak a tervezgetésről meg szervezésről nagyon nincs mit írni.

az olasz kecóra. Ez nem igazi értékbecslés, csak ilyen online összevetés. Megnézik, hogy azon a környéken egy hasonló ingatlannak mi az értéke, mennyire reális a meghirdetett ár. 4000 forintba kerül. Azt kiderítette az olasz ingatlanosom, hogy a kis ajtó amit látok a kertben, az egy autóbeállóhoz vezet. A lelkem mélyén abban reménykedtem, hogy egy titkos kertre attól féltem, hogy valami nem hivatalos leválasztás amiből aztán jogi vita lesz, de egy/a parkoló ilyen közelsége erős plusz pont.

100 nm a kert. Körbenéztem a lakáson és megállapítottam, hogy tökéletes.

Mi lesz vele amikor az év 9 hónapjában nem vagyok ott?

Ha lesz autóm, bár 1000 km az húzós, nem is időben, költségben, de szerintem tudnék menni még 1-2 alkalommal. Nyár 3 hónap, szeptember, március 1-2 hét. Számolgattam, hogy repülő+autóbérlés, repülő+busz, busz+bármi, hogyan jön ki az utazás, de kényelemben és időben az autó győzött. Más sem jelentősen olcsóbb vagyis nagyon szerencsésnek kell lenni, hogy olcsóbb legyen. Majd idővel kitalálom.

Nem akarok arra gondolni, hogy három hónapig nem látom majd a barátaimat. Arra akarok gondolni, hogy a barátaim meglátogatnak. De nem, ezzel a részével a dolognak nem akarok foglalkozni. Ezek félelmek, amik gátat szabnak valami újnak. Az ember szeretné megúszni a fájdalmat. Én arra is képes vagyok, hogy előre fájjak. :D Marhaság.

A házzal Szigethalmon sem lett semmi, pedig évekig oda se dugtuk az orrunkat. Betörtek, az igaz, de az annyiban a mi hibánk is volt, hogy egyetlen semmi kis zár volt az ajtón. Ahol a ház van, az egy zsákfalu a Po két ágának csücskében. Aki ott betör, az helyi, azt elkapják a polgárőrök.

Kérdezte pálinkázás közben a főnököm: és mit csinálsz majd ott, hogy kell ezt elképzelni? Odamész és festesz vagy írsz? Odamegyek és kapok levegőt. Odamegyek és szidom a kabócákat mert kurva zajosak, de amúgy csend van. Odamegyek és lehet, hogy a kertben alszom. Odamegyek és bringával bejárom a vízpartot meg a környéket. Odamegyek és megtanulok olaszul. Odamegyek és nézem ahogy a kutyák rohangásznak a kertben. Odamegyek és elviszem őket a mezőre sétálni. Odamegyek és egy óra alatt lent vagyok a tengernél. Odamegyek és átruccanok más városokat megnézni. Odamegyek és kimegyek a strandra, ami két utcányira van. Odamegyek és elmegyek a falunapra, ami egy tök hangulatos eseménynek tűnik a képek alapján (biztos van olasz népzenekar is meg nemzetipoprock, az mindig van a falunapokon). Odamegyek és fúrok meg faragok és elautózom bevásárolni és hazaviszem és fúrok és faragok és festek. És igen, odamegyek és írok, de még az írással is kiszakadok a sémáimból. Odamegyek és kiépítem az üzleti elképzeléseimet. Odamegyek és lesz egy másik életem. Odamegyek és megpróbálok nem gondolni... De az is lehetséges, hogy csak elégedetten döglök a nyugágyban!

A főnökömnek csak azt mondtam, ja, majd írok meg festek.

Egyébként, ha valaki bejelentkezik a házba, akkor első lakás vásárlás esetén 2% illetéket kell fizetni. Mivel két ház van a telken, a második házra 9% az illeték. Az illeték azonban nem a vételárra van, hanem egy csökkentett árra, amit teljesen érthetetlen dolgok befolyásolnak. Bejelentkezni viszont nem érdemes, mert az állandó lakcímmel automatikusan olasz adóalannyá válik az ember. Amiből következhetnek olyan kötelezettségek, amiket nem ismerünk, és ami viszont büntetést vonhat maga után. Én ezt silabizáltam ki az ingatlanosok leírásaiból. Úgy tűnik, hogy ezt az illetéket mindenképpen meg kell fizetni. Még azt kell kiderítenem, hogy a 2% kedvezményhez valóban kell-e a bejelentkezés a címre, nem elég-e maga az első vásárlás.

17-én tudnék kimenni, és basszameg, csak nem megyek 2 napra! Legyen 4, ha már ilyen sokba kerül. Abba már belefér egy sírás a tengerparton, hogy mikor lettem én ennyire bátor.

Átjöttél bemutatkozni kollégámként. Már az első pillanatban megdobogtattad a szívem. Meg akartalak ismerni, de megijedtem. Úgy éreztem ez túl sok, meg amúgy sem akarok kapcsolatot, ezért próbáltam magam lenyugtatni és lebeszélni rólad. Sikerült is egészen addig, amíg meg nem pillantottuk egymást a konditeremben. Szándékosan rád sem néztem. Legalábbis próbáltam..

Majd érdeklődtél utánam máson keresztül, és ott repesett a szívem az örömtől. Elkezdtünk üzeneteket váltani és szépen lassan megismerni egymást. Teljesen meglepett az a hatalmas összhang, ami köztünk volt már az elejétől fogva és a temérdek közös érdeklődési kör. Ott már nagyon izgultam, mert nagyon akartam az egészet..

Aztán elhívtál személyesen randizni úgy, ahogy kell. Sosem izgultam még ennyire randi miatt és mint kiderült te sem. Elvittél olasz étterembe, mert imádom a tésztákat és sétáltunk a Margitszigeten, mondván hogy az első randi beszélgetős legyen. Minden téren jelezted, hogy komolyan gondolod és meg akarsz ismerni. Ugyanazt éreztük mindketten. Üzenetben már jelezted, hogy meg akarsz csókolni szóval számítottam rá, hogy a randin megteszed, és csak remélni tudtam hogy olyan fenomenális lesz, mint eddig minden veled. Hát annál sokkal jobb volt..

2 hét alatt kb. eljutottunk oda, hogy már egy pár vagyunk boldogságmámoros hatalmas szerelemben. Úgy érzem, mintha az univerzumtól megkaptam volna azt a férfit, akire vágytam. Még mindig félek, hisz ki vagyok szolgáltatva az érzéseimnek, és tudom te is így érzel. De a jelenre akarok koncentrálni, hogy megéljem azt a sok szépet veled, amit csak lehet.

Sétáljunk tovább ezen az úton együtt. Nézzük meg mi lesz belőle.