Nincs hangosabb annál a csendnél két ember között, mint akik a szerelemtől eljutottak odáig, hogy soha többé nem beszélnek egymással.

Ha még egyszer megkérdezi valaki, hogy hány éves vagyok, azt fogom mondani, hogy az én időmben, ha lefagyott a telefon, egyszerűen kivettük belőle az akkumulátort.

Mindig rohanunk, a szerelemben a munkában a szórakozásban. Közben meg csak az életet sürgetjük ezzel. Gecire nem így kell. Le kell ülni valami kibaszott jó zene, és valami kurva jó könyv mellé. Gecinagyot kell dumálni a barátokkal, hatalmasakat dugni a szeretett nővel/férfival. Ha jól esik rá kell gyújtani egy cigire, be kell verni valami töményet. Mindegy. De semmit nem rohanva. Lassan és megélve. Öltözni is úgy kell ahogy nekünk tetszik, a divat és a trendek bekaphatják. És élni is. Az összes lájfkócs elmehet a picsába. A társadalom és az elvárásaik meg bekaphatják. Hát ennyi. Köszönöm a figyelmet.

Az élet nem kiabál rád, hogy figyelj oda. Csendben vesz el tőled mindent. Egy mosolyt itt, egy álmot ott. Egy nap felébredsz, és rájössz: valamikor útközben elveszítetted önmagad, de annyira elfoglalt voltál a túléléssel, hogy észre sem vetted, mikor történt.

Azt ne kérd, hogy legyek erős, mert eddig mást sem tettem, csak túléltem, miközben magamba fojtottam minden egyes fájdalmat, szenvedést, és könnycseppet. Senki sem tudta, hogy épp a poklot élem át. Azóta sem változott semmi. Csak egyre rosszabb, és nem bírom a terhet. Odáig jutottam, hogy nem bírom tovább. Kimerült vagyok lelkileg, nem tudok erős lenni, és már nem is akarok!!

Bárcsak tudtam volna valaha annyira szeretni magam, mint azokat szerettem, akik meg sem érdemelték.

Igazából nem mondtam rosszat rólad, azt mondtam az embereknek, hogy miket tettél. A te hibád, hogy téged ez rossz színben tüntet fel.

Ez a hiány nevezetű dolog nagyon sz@r, durva gondolatokat tud kreálni

Végül a vihar mindig véget ér. De amíg tart, és ezalatt mit pusztít el, az egy teljesen más történet.

Manipuláció az, amikor téged okol a reakciódért az ő toxicus viselkedése miatt, de valójában soha nem tesz ellene, hogy a tiszteletlensége ne forduljon többet elő.

Mégis hogyan tudom kikapcsolni egy kicsit már végre az agyam?

Meggyógyítok mindenkit akit csak tudok, de a végén már nincs erőm meggyógyítani magam.

Visszagondolva már az elején éreztem hogy nem lesz jó vége, csak túlságosan hittem benne hogy végre boldog lehetek.