Fényed akkor
Fényed akkor
Áttörte télen a nehézkes felhőket
A sűrű, tejfeles levegőt
Áthatolt az ágerdőkön és
A törzsek mohalepte oldalán
A gyökerek közt megbúvó réseken
Megcsillant a föld alatt megbújó pelék
Legapróbb tagjainak szőrszálán
És ezek boldogan ásítottak beléd
Élvezték a nappalt a föld alatt.
Hol vagy te most?
Előjöttek, füledre nőttek
A fafojtó folyondárok
Erődet szívják, levedet isszák
A fonàlvékony élősködők.
Alakodnak furcsa fénye
Látszik csak, amikor
Becsukom a szemem
Elillan az is csakhamar
A kis pelék odalent
A sötétben nem mozdulnak.

















