Öntörvényű barom

A volt apósom.

Nem azért csak volt, mert a kapcsolatnak vége lett, hanem mert az életének. Sosem ismertem, csak azok alapján amit hallok róla.

A volt apósom egyedüli gyermek volt. Buzgó, pedáns, törekvő szülők egyedüli gyermeke. Ilyenkor néhány szülőnek szokása több szeretetet rátukmálni a gyerekre, mint amit elbír. Így volt ez vele is. Hegesztőként végzett és dolgozott (jól dolgozott) láttam több munkáját. Ezt a rengeteg szeretetet nem bírta feldolgozni (meg még ki tudja mit), de alkohollal próbálta oltani. Fiatalon lett szülő, egy eleven kisfiú édesapja, volt pár szép évük, de az ivás a válásig sodorta őket. Itt kezdődött a lejtő és lett nem sokára hajléktalan. Hogy miért? Mert nem bírta feldolgozni, hogy semmit sem kell tennie, hogy nincs miért küzdjön, hisz a szülők otthon bármikor várják és el is tartják ha kell. Rettentő bele gondolni, hogy egy ember ennyire bele tud betegedni a mániákus szeretetbe.

Hajléktalanként halt meg, jelöletlen, önkormányzati sírban temették el. Annyi mindent megköszönnék neki, de még csak a sírjához sem tudok kimenni, hisz nincs. Hát ő az én volt apósom.

Látod ez maradt meg nekem,

Emlékekben élem az életem,

Nekem nem kell már más, nekem nincs több csoda,