A multkor pont @lampasch -al beszelgettunk arrol, hogy mennyire figyeljuk az arakat bevasarlas kozben. Es hogy gyakran erzem ugy, hogy bar megengedhetnem magamnak nem erzem azt hogy megerdemlem. Ez is ilyen, egesz egyszeruen nem esne jol etel ennyi penzert.
ebből semmit se szeretek :)
Ilyenkor mennyi borravalót illik adni? 400 ezer és nem kérem a visszajárót?
Ez nagyon perverz. ha az, aki ezt betolta, nem adott ugyanennyit vmi alapítványnak, az egy szar alak. nem az, hogy nem esne jól étel ennyi pénzért, nyilván kurva finom volt, de nem menne le a torkomon, ha közben nem tudnám, hogy már visszaadtam legalább ennyit. aki nyugodtan tud kajálni ennyi pénzért miközben körülötte minden harmadik családban éheznek a szülők csak hogy a gyerek tudjon enni, abban nincs semmi emberi érzés.
Én csak azt szeretném kérdezni, hogy te minden neked jóleső falat után szigorúan eljótékonykodsz 0.5 egységet, vagy van egy szubjektív értékhatár, ami fölött elkezdesz mások tekintetében relativizálgatni? Tényleg érdekel, hogyan működik ez a gyakorlatban.
aki megengedheti magának, hogy 400ezret elköltsön vacsorára (amennyi az átlag _havi_ fizetés az országban), az annyira gazdag, hogy azzal felelősség is jár. nemtom mit nem lehet ezen érteni.
