A Kakitündér

Mit tett hozzá ehhez Orbán tusnádfürdőn, ahol elvileg irányt kellett volna mutatnia a keménymagnak, kiutat a full rottyból, és amit úgy vártak azok mint a hegyi beszédet? Semmit:

Elmondta újra ő is, amit napi szinten mondogat egymásnak az a megmaradt 10-20% fidesz szavazó, és megerősítette őket abban, hogy ráadásul ez magától fog bekövetkezni, méghozzá a 134. napon, és utána megint minden szuper lesz.

Hogy a full delulutól végül szét fog-e esni a mostanra messianisztikussá vált szekta? Egyáltalán nem:

ORBÁN:

Önkény! Zsarnokság! Nemzethalál! Fidesz a barrikádokon! Utolsó vérig! Jöjjön mindenki!

NÉP:

Nem egy focimeccsről jössz éppen, báttya?

ORBÁN:

[...]

The unemployment rate is hovering around 4.2 percent. But if you add the “functionally unemployed”—which includes anyone making less than a living wage ($26,000 a year) and anyone who wants but can’t get 35 hours or more of guaranteed work a week—then that figure rises to about 25 percent. Nearly 30 percent of Americans are employed in gig work, which promises flexibility and freedom but is more commonly defined by a lack of steady hours and the need to constantly be on call.

Americans are spending their days hustling and waiting for the opportunity to hustle, their days broken up into unpredictable units of work and languishing. That’s stressful, and stress limits the ability to retain information and focus. In this way, precarity reduces attention spans. And the phone is always right there, whenever and wherever, offering a perfect form of mindless entertainment when your mind is on so many other things.

S ez könnyen érthetô. Az uralkodóosztályok úgy érzik, hogy azt tehetik, amit akarnak. Ez nemcsak hatalmuk, hanem tagjaik kis számából is következik. A törvényszerût csak a tömegben láthatni, ahol a normálistól való eltérések kölcsönösen kiegyenlítik egymást. Minél kisebb a megfigyelt egyének száma, annál inkább csak az egyéni, a véletlen lép elôtérbe, az általános és tipikus pedig háttérbe szorul. Sôt az uralkodónál ez teljesen el is vész.

Innen van, hogy az uralkodó rétegek azt hiszik, hogy egyáltalában nem állanak a társadalom befolyása alatt, amely társadalmi befolyásokat sokáig a fátummal, a sorssal azonosítanak. Az uralkodó réteg kénytelen azonban az alsó osztálynak is szabad akaratot tulajdonítani. Az ô szemükben a kizsákmányoltak nyomora saját hibájuk következményének, minden kihágás gonosztettnek látszik, melynek egyetlen oka a rossz szeretete, s éppen ezért szigorúan büntetendô.

A szabad akarat elfogadása megkönnyíti az uralkodóosztályoknak azt, hogy a bíráskodást és az alsó osztályok elnyomását olyan erkölcsi megbotránkozással gyakorolják, amely erre vonatkozó energiájukat fokozza.

A szegények és elnyomottak tömege ezzel szemben lépten-nyomon azt tapasztalja, hogy a viszonyok s a sors rabszolgája, amelynek tanácsait ugyan meg nem érti, amely azonban mindenesetre hatalmasabb, mint ô. Ôk a maguk testén érzik annak a gúnyját, amikor a gazdagok azt mondják, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa. S hiábavaló az a törekvés, hogy súlyos viszonyaikból kiszabaduljanak, sohasem képesek ennek súlyos láncait levetni a vállukról. A saját nagy tömegeik pedig fölvilágosítják ôket arról, hogy ez nemcsak az egyes sorsa, hanem hogy közülök mindegyik ugyanazt a súlyos láncot viseli. Egészen jól látják azt is, hogy nemcsak tetteik és ezek eredménye, hanem még érzésük s gondolkozásuk s ezzel akaratuk is viszonyaiktól függ.