𝘦𝘯𝘤𝘪

mindenki azt hi-

oké ez nem reális

sokan aht hiszik, hogy idő Mindent és semmit megold.

de nem.

talán a semmit, azt megoldja.

de Mindent nem.

mert hiába telt el sok idő, nekem Minden ugyanúgy fáj és hiányzik.

és én még mindig várom, hogy Minden visszajöjjön,

pedig tudom,

tudom, elsőre hülyeségnek hangzik, de van egy mozgó fix pontom.

soha nem áll meg, mindig csak megy, fut, szalad.

néha olyan messzire, hogy lassan kezdem elfeledni, ám olyankor mindig visszajön és nem hagy békén napokig.

van amikor bánt, de ettől függetlenül én szeretem és szeretek rá gondolni.

nagyon sok lejátszási listám van,

mert minden nap csinálok egyet,

mert minden nap máshoz van kedvem.

emlékszem a napra amikor elmentél,

aznap csináltam belőled egy lejátszási listát.

a címe "dbhkfpjnplt" volt. véletlen a monogrammod is belekerült.

emlékszem mind a 35 számra.

emlékszem a sorrendre.

emlékszem, hogy miért csináltam.

emlékszem, hogy miért azt a 35 számlt tettem bele.

de rád nem emlékszem.

a mozdulataidra, a szavaidra.

a karomom ékeskedő piros sebtapaszt nézem

már megint,

még mindig,

mert a piros sebtapasz alatt piros csíkok sorakoznak

már megint,

még mindig,

az összes piros csík rád emlékezetet,

még mindig,

örökre,

pedig ez azért történt, mert próbáltalak elfelejteni

magyar órán ülök

fáradt vagyok

és fázok

pedig rajtam van a pulcsid

a TE pulcsid

de csak eleinte melengetett

pont mint te

aztán kihült a pulcsi

és kihültél te is