#piros

Kellett már ez a feltámadás, végre sikerült felvinnem Vörös Krisztián, híres magyar festő Képbani sorozatának az utolsó darabjait a galéria webshopjába!!!!

(Mindenki híres magyar festő lesz, aki felkerül a Kieselbach oldalára, kicsit vicces bárkinek a nevét ott olvasni, és ez nem azt jelenti, hogy Piros nem híres, mert de, fest elég régóta, hogy lehessen tudni, hogy ki ő, mi ő, és jól is fest és olyan humora van, hogy soha nem fogom neki megbocsájtani ezt:

Petőfi acryl on canvas | 90x120cm | 2017

Bazmeg Piros, bazmeg!!! :DDD

Szóval Piros kemény meg elszánt, és mint a legtöbb magyar festő, meló mellett fest, és szeretném, ha többet festene, mint dolgozna, vagyis ha végre az lenne a melója, hogy fest, és nem filmgyári melókat, mint amúgy néha, hanem szeretném, ha ezt az elmét ki tudnánk szedni a darálóból, és nem hagynánk elpazarolni az idejét bárányfelhőkre meg a nagybani piacra.)

Szóval vegyetek Piros képeket! Meg nézegessetek, meg reblogoljatok:)

Éljen!:)

Az utolsó házakat már egy meredekebben emelkedő zsákutcában hagytam el, kissé feljebb már a karakteres sziklák érkeztek jobbról.

Innen jó hosszan lehet erdőben, a fák alatt menni, így nyári napokon is jól járható ez a piros jelzés. A piros kereszt elérésénél cikkcakkozik egy kicsit, de aztán megy tovább északnak. Igen szép virágokat találni a fák között. Csillebércet kihagyva visz el a Végvári-sziklához:

Innen már csak egy köpés Makkosmária. Ott lehet vizespalackot tölteni. Vasárnap lévén, a templomban éppen miséztek, tele volt a templom és a rét cserkészekkel. Két kisebb gyerek a kékkútival játszott, az egyik nagyon ügyesen megtöltötte a palackomat vízzel.

Pro tipp: a templom után az utcán megnézheted a környék legújgazdagabb villáját a praktikeres oroszlánnal és oszlopos előterasszal. Utána egy nagy fakereszt háta megett vitt tovább a piros. A katolikus turistautakat is elhagyva kissé alábbhagyott a tömeg, de sokan jöttek szembe végig. A Virágvölgyben (és tényleg!) sétáltam tovább. Erre már egész széles az ösvény, a fiatal erdőben öreg tanúfák jelzik, hogy milyen csodás lenne a táj, ha nem vágnánk ki a fákat 30-40 éves korukban.

János-hegy állomásnál értem el az úttörésre kényszerített gyerekek vasútját. Itt csak egy kis házikó van. Kijött a bakter, váltottunk pár szót. Jó nagy a forgalom szerencsére, bár itt csak 11 után jönnek a felszállók. A kis házban még áram sincs nekik, elég nomád a hangulat.

A széles ösvényen kissé emelkedve mentem tovább. Tábla jelezte balra a kitérőt a Béka-tóhoz, oda lementem.

Itt is ültek már az összes padon, úgyhogy a kiépített lépcsőkön, fakorlát mentén visszamásztam a jelzésre, aztán tovább. Negyed óra se kellett tán, és felértem a János-hegyen a Libegő felső állomásához. Először a sikító gyerekeken kell átgázolni a játszótéren, aztán a Libegő felső állomásán kell megállapítani, hogy egy hamburger sült krumplival 5150-ért kapitalista kizsákmányolás, majd a gofrisnál lehet megállapítani, hogy ő csak kápé, én meg csak kártyás. Így érkeztem meg a pirossal az Erzsébet kilátó aljában lévő büfébe egy kávéra és az érthetetlen módon belső vitákról elnevezett kekszre.

A kilátóban voltam már 10+ alkalommal, tömeg is volt, egy fotó után mentem is tovább.

Itt találkoztam második kis barátommal, a barna hátú négypettyes hernyórabló után egy kis zöld kukuccal. Legyenek meg ők is:

aaaaa:)))

hát egy év alatt sikerült a művészurat leszerződtetni, de sikerült. végre.

nagyon-nagyon szerettem volna Vörös Krisztiánt az istállóba, és a beszélgetéseink alapján mostmár látjuk, hogy ő is nagyon szeretne velem dolgozni. Fogadjátok szeretettel Pirost és a Kepbani sorozat utolsó képeit :)

vszeg februárban fogom tudni feltölteni a webshopba, mert most belekezdek a weboldalon meg a webshopban a 2023-ban érkezett művészek iránt érzett rajongásom megfogalmazásába.

addigis tudtok jönni megnézni a képeit vagy írni dm-ben, hogy mutassak még :)

meg hát abba is belevágtam, hogy elkezdem kommunikálni, hogy lécci időpontra gyertek, az elérhető időpontokban tök szívesen nyitok ki, de sajnos úgy nem tudok dolgozni, hogy rendszeresen félbeszakítanak. kipróbáltam, nem megy. Ráadásul a csodálatos főmunkatársasszony is arra jutott, hogy több időre van szüksége az eredeti munkájához, a fotózáshoz, aminek nagyon örülök, és majd írok a munkáiról is, de így újra magamra kell szerveznem a rendszert, szóval remélem megérti majd a csodálatos közönségünk is, hogy kényelmetlen és zavaró, hogy miközben mutatok valakinek egy tárlatot és teljes lelkesedéssel magyarázok, valaki benyit, hogy mi ez a hely, és akkor patt, figyelmem szilánkokban és elég nehezen kötöm össze a két látogatót. jobban szeretek kicsit rákészülni egy mutogatásra.

szóval gyertek-gyertek :)

itt tudtok időpontot foglalni: