Ki is olvastam 2 nap alatt, elég sok gondolatom van... Spoiler is lesz benne!
Mielőtt szétszedem és leszólom, tudom, ennek a könyvnek nem én vagyok a célközönsége. Ahhoz túl jól ismerem a magyar történelmet és túl sok, témájában hasonló jó könyvet olvastam.
Aki semmit nem tud K-Európa eme szegletéről, annak izgalmas lehet. De a gonosz kisördög énem azt súgja, inkább ilyen könnyen fogyasztható szexi kultúrcsemege ez, amivel lehet performativ kultúremberkedni, hogy wow elolvastam egy regényt, nagyon analóg vagyok és képzeld mennyire dúúúrva a történelem ott, hirtelen mindent is tudok a magyar történelemről, nagyon különleges lettem ettől a tudástól itt new yorktól londonig.
És azt érzem, hogy a 22 éves író a saját identitáskeresése közben is beleszédült ott Svájcban abba, hogy milyen izgalmas ember is ő. Nem hibáztatom, én is átéltem, milyen, amikor a 20-as éveid elején rádömlik a családi szekrényből a sok történelmi csontváz. Az egész könyvvel azért vagyok elnéző, mert egy 22 éves írta.
DE ez egy TEMU-s Nádas Péter Párhuzamos történetek maximum. 300 oldalon nem lehet 3 generációs családtörténetet írni. Pont.
Nekem sok helyen nagyon modoros és közhelyes, (a regényt eredetiben olvasó, Svájcban élő szintén történész unokatesóm is ezt írta, ő be sem bírta fejezte.), ötsoros lamentálások vannak az idő múlásáról, a nagy monarchia széteséséről, a régi jó világ elsüllyedéséről. Ezt Stefan Zweig hitelesebben csinálta, ez annak csak a chatGPT kivonatolt változata kb. Néha direkt előrángat ódon szavakat, amik a modern, lebutított nyelvű szövegben hülyén hatnak, ez Krúdynak jobban ment. Mert amúgy ilyen konfekciónyelven van írva, könnyen darálható. A szereplőknek sincs egyéni hangja, az évtizedek múlását sem érzed szövegszinten.
Egyes leírásoknál, pl az II. vh ostrom utáni Budapest leírásánál, 56-nál látom magam előtt a konkrét Fortepan képeket, amiket csak leír és ezek lógnak a levegőben.
Sajnos vannak benne szöveghibák, ezek kiborítanak, meg pár helyen a fordítás is értelmetlen lett.
Ha a regény titokban egy ilyen híres könyvekből összevágott mesteri kollázs, amiben nincs semmi eredeti, csak az illesztgetés, akkor ok. De ahogy olvastam, az volt az érzésem, hogy ennek minden elemét, minden mondatát, történetszálát már máshol olvastam. Most lusta vagyok jelenetről jelenetre összeszedni, de van benne Bartis Attila:Vége hangulatú rész, van benne Hajnóczy: A halál kilovagol, csomó Stefan Zweig, Nádas Péter, Thomas Mann (rá hivatkozik is), a nyitómondat rögtön Dante utalás, van Szerb Antal Utas és holdvilág kezdőmondatra hajazó fejezet nyitás is, de az Ulpius karakterek is ott kísértenek.
Közben meg azt megengedem, hogy érdekes a váltás - a fülszöveg is azt írja, hogy egy új generáció hangja, amely más szemszögből néz a történelemre...
Érezhetően nagyon távol van tőle. Ezt igyekszem megfogalmazni jól. Nincs semmi személyes megélése, akár családi gyerekkorban halott történeteken keresztül, mondjuk a zsidóüldözésről, tudja, TUDJA hogy szörnyű lehetett megélni, de átadni nem tudja, min mennek keresztül a szereplői. Az az “agyonlőtték őket” olyan értelmezhetetlenül lóg csak ott, hogy tovább is siklunk és azzal, hogy leírja a szereplő, aki a hírt hozza, zokog, mehh. Az államosítás, a kitelepítés is csak történelmi tény és adat, ami le van írva, de üres. Üres mondatok sora. Míg Nádasnál ezek a történetek kicsinálnak, kifacsarnak, 10 év múlva is kísértenek. Az elevenembe vágva értetik meg a felfoghatatlant, hogy mi történt.
A regény vége érezhetően sokkal jobb lesz, az utolsó 30 oldal kb, az ‘56 körüli részek, mintha itt még lenne valami személyes hajszálgyökér, ami összeköti az írót a korral, itt hirtelen élni kezdenek a szereplők és a hó tényleg hideg, ahogy olvasom és rettegek a határ felé szaladva én is Éváért.
Nem bírom, amikor ilyen virtue signaling dolgok vannak egy regényben – nézd érzelmes férfiakról írok, ahogy a genZ gondol magára, azt a ffi képet vetítem az 1930-as 40-es évekbe vissza.
Ha le is ír valakit valamilyennek, üvegbőrűnek, belülről sötétséggel béleltnek, rémisztő gyereknek, ez az adott pillanatban feszültséget kelt, de aztán így pakk, megszűnik ez a személyisége és valaki tök más lesz…
Nem vagyok fair, tudom, de elnagyolt minden. Az első konkrétan megnevezett hely, ami nem város, egy két jelzős, amúgy bárhol lehetne ház az a 210. oldalon egy Váci utcai ház számmal. Mintha az írónak kevés lenne a magabiztos helyismerete ehhez és a kutatómunkája, hogy megadja az olvasónak.
Aztán persze ez lehet tudatos is, hogy a családi emlékezet és történet ahogy homályosodik a múltba menet, elmosódik a konkrétum, mindegy hol állt a ház, a kastély. De közben meg nem, amikor már nincs semmi a családi ezüstből, a piros selyemmel borított lámpából és a vadászagancsokból, akkor marad a pontos emlékezés a pontos helyekre.
A mágikus realizmus bekacsintása egy izgalmas szál volt. Az erdő mint a fenyegető mágikus világ része, ami így minden fölé magasodik kiismerhetetlenül adott egy erős atmoszférát, ez volt a legjobban sikerült része a könyvnek.
A testiség, hogy irogatna a szexről, az meg inkább ilyen határeset, hogy jaj legyen benne mert jaj de bátor, de közben meg felszínes, nem elég bátor. A női szereplőinél utalgat önkielégítésre, de egy mondatban, nem ír le, csak utal, ez így megúszósan gyáva nekem.
A műfaja: családregény? Történelmi regény? Gótikus történelmi családregény? Fikció, személyes szálak vannak? Valójában a műfajokat leszarom regényeknél, mert a krimin túl olvasóként nem izgat, hogy mi a kategória és. mi az olvasói elvárás.
"Pista néha úgy érezte, hogy minden, a mi kívülről nem látható, szégyellni való: a félelmek, az emésztés, a gondolatok, a nemi szervek, az érzelmek. Még a szeretetet is szégyellni kell – főleg férfiként. Nem sétálhatott oda csak úgy az apjához, hogy megölelje, ne adj' isten kérjen tőle egy ölelést. "
Ezt a mondatot szerettem. De nem sok ilyen volt benne.
Szóval nem én vagyok a célközönség és lehet, el kell fogadni a genZ így ír fikciós történelmi regényt, aki nem élte meg akár szülei elbeszélésén keresztül sem a vasfüggöny lehullását és akinek valóban csak történelem minden, ami 2000 előtt történt, az így lát rá így írja meg.
De ettől ez nekem egy felületes, kényelmesen megírt könyv, ha generációs családregénynek tekintjük, aminek a fülszövegen hivatkozza magát.
