People Change....

szétestél

— Lang Leav

— R.H. Sin

— r.m. drake

— etoile-filantes

— the after

Most tél van, és hideg, és reggel hat. A szoba kezd kirajzolódni. Kéken, néhol puha szürkén tör be hozzám a hajnal mindenfajta kéredzkedés nélkül. Nekem pedig ez a dolgom, beengedni őt. Égnek a szemeim, jó lenne egy szemcsepp, így csak pislogni tudok hasztalan. Szeretném azt hinni, hogy jól aludtam, és az éjszakai felriadásaim is csak rémálmok voltak, de a szekrényen egy pohár víz, aszpirin, meg két tucat gyűrött zsebkendő is árulkodik, hogy ma is sokszor, ma is hideg verejtékben forgolódva riadtam fel, téged keresve magam mellett. Szinte már megszokás.

a végtelenben

annyira hiányzol

Ülök a buszon reggel, iskolába menet. A sofőr hangosan hallgatja a rádiót. Nem zavar. Én csak az ablakon keresztül figyelem a felkelő napot. Nyugodtság vesz körül… Egy idő után a sofőr lehalkítja a zenét. A buszon csönd lesz. Csak a fejemben nem…Mert ordítanak a gondolataim.

ne csak szavakkal akarj