HárompésBori

és félek, hogy amikor megérkezik a vonat a Keletibe elsétálok egy olasz étterem előtt kondenzcsíkot látok az égen reccsen alattam az ágy befűzök egy tekercs filmet nem lesz adás a tv-ben a Baross és Szentkirályi sarkára érek nem kötöm be a biztonsági övet többet zuhanyzom tíz percnél az autópálya fölött vonulnak a darvak felveszek egy telefonhívást féloldalasan mosolygok vizes márványlaphoz ér a lábam kelés után megszédülök (elfolyik az idő) álmomban megrúgnak vagy egy szűk utcában visszafordulok valaki után,

Megmondtad - remegni fognak 

a kezeid, ha nem hagyod abba.

Húsz sem, és kifröccsen

a víz az üvegpohárból.

Ha koncentrálok, rá-

játszom.

Buborékok pukkannak

az ízületek között, 

nincs mitől félni,

nyugtatlak, és kifeszített

ujjakkal megkeresem az arcod.

Mint mikor először nyúltál

a pólóm alá, beleremegtek

Meg kell tenned, mielőtt

elszámolsz ötig, ez a szabály.

Az ablak alatt

elcsendesedik a forgalom,

feszülten figyelnek.

Hajlatokban gyűlik

össze az izzadtság,

elcsúsznak egymáson

a vizes végtagok.

Évek óta először jut

eszünkbe, nincs

mit veszítenünk.

Kezek mozdulnak,

haj tapad a szájba,

nem láthatót világít meg

az utcai lámpa.

Kizökkent a forró

külföld.

Egy éjszakás

örök barátság.

Az erkélyen törik meg

a kép, kérdés

kik keltek ki az ágyból.

Csináltál kávét,

gargarizálunk, lemossuk

egymást, visszaköpjük.

Rossz szóvicc ígéri,

maradunk egymásnak.

Elnyom minket a villamos,

szájról olvasva szabadkozol,

Elzúg felettünk az idő, alakzatba

rendeződő vadlibák. Harapom

nyakadon a taktust, kismutató

leszek, keresztben fekve, csak

a ketyegés szűnne meg, hogy

jelzi, egymásnak egyre többek,

egyébként egyre kevesebbek

vagyunk.

Emberi találmány a mérés,

egy más rendszerben hasonlók

lehetnénk, kevesebb világi

kompromisszumot kellene kötni.

Jobb a tudatlanság, mi nem

számítunk.

Megkínálsz kenyered maradékából,

a javát már..., de pótolom!, a múlás

okozta réseket csókok leplezik,

szerethető álca mindkettőnk

részéről. Ne gondoljunk a

(részlet)

Térd alatt markolom az Isten lábát,

ilyen boldognak lenni - gondolom,

ha elzsibbad kezem sem vagyok

nagyobb veszélyben, mint

nélküled a világban.

Nem önzőn kérem, vigyázz

(részlet)

(részlet)

"X" napja szerettem, mikor

elmúlt a gyomorgörcs végleg.

Azért "X", mert igazság

szerint nem történt még meg.

Nincs étvágy, a legjobb

péksüteményekre sem.

Korgás van, a gyomorban,

a torokban, a szívben

sokszoros dobogás

két kicsöngés között,

bennem az összes szó

meztelenre vetkőzött

ártatlanság, velük

alszom el összekuporodva.

Addig hittem, hogy most alig megy,

fejemet csóválva békülök

(részlet)

Testet öltött a hanghullámokból, vele kávéztam hétfő reggel. A kerti asztal túloldaláról a száma szólt, ami már az én kedvencem is.