Sokkal jobban vagyok, miĂłta nem vagy az Ă©letem rĂ©sze. Sokszor Ă©rzem a mai napig, mintha nem is gyĂłgyulnának a “sebeim”. Ăšgy Ă©rzem nĂ©ha, hogy csak helyeben toporzĂ©kolok, vagy Ă©ppen kĂ©t lĂ©pĂ©st elĹ‘re megyek, nĂ©gyet hátra. De ez rendben van. Ez a g y Ăł g y u l á s folyamata. Miután átmegyek ezeken a hullámvölgyeken, erĹ‘sebbnek Ă©rzem magam mint valaha. Annyiszor hibáztattam magam, Ă©s nem fogadtam el mind azt amit tettem. A sok gyötrĹ‘dĂ©s, a minden napi sĂrások. KĂnoztam magam. Azonban rájöttem, hogy ez rendben van. Mind ebbĹ‘l tanultam, Ă©s Ă©pĂtkezem. Megteszek mindent magamĂ©rt. Megmutatom, hogy igen is erĹ‘s vagyok, Ă©s kĂ©pes vagyok vĂ©ghez vinni mind azt, amiben senki sem hisz. Sokkal jobb vagyok egy “sĂrok egy ember után akit szeretek, egĂ©szen addig amĂg vissza nem jön Ă©s remĂ©nykedem, pedig Ĺ‘ hagyott itt” felfogásnál. Te is lehetsz jobb. Csak rajtad áll. SĂrhatsz. BĹ‘ghetsz. Bánthatod magad bárhogy. Ez is rendben van. Én is vĂ©gig mentem mind ezen. SzeretnĂ©m ha tudnád, hogy az vagy aki csak lenni szeretnĂ©l. Nem egyszerű. Ha az lenne mindenki boldog lenne. Ha lehetĂĽnk boldogak, miĂ©rt választjuk a szomorĂşságot? Én a boldogságot választom. És kiállok mellette. Kiállok magam mellett.
-bĂĽszke vagyok arra, aki most vagyok









