Elveszett Sorok

Borzaszto melysegbol tekintek magamra, mintha sajat arnyekom lennek, aki nem talalja a fenyt. Szavaimmal es gondolataimmal zsugoritom onmagam, mig a vilag hatalmas hegyekke no korulottem – hegyekke, melyeket en magam emeltem, s megis megmaszhatatlannak latom oket.

A magany a barati tarsasag ellenere neha arnyekba borit. Zaj, es nyuzsges mindenutt, de belul csend van. A barataim oromet es szorakozast hoznak, de neha maganyosnak erzem magam kozottuk. Ezekben a pillanatokban a zene a tarsamma valik. Szavak nelkul is melegseget es megertest ad. Vigaszt talalok abban a gondolatban, hogy a magany nem uresseg, hanem lehetoseg arra, hogy onmagunkba meruljunk, megertsuk sajat gondolatainkat, erzeseinket. Es talan ebben a maganyban megtalalom az igazi boldogsagot es harmoniat onmagammal..

Eddig mindig mindent megprobaltam megtenni, hogy masoknak jo legyen. Mindig igyekeztem segiteni mindenben amiben tudtam. De kezdem feladni.. Egyre inkabb tudatosul bennem, hogy felesleges az egesz. Hiaba torom magam, ha csak a hibakat kepesek meglatni. Vajon valaki eszreveszi, hogy milyen erosen probalkozom? Vajon egyszer az eletben buszkek lesznek ram? Valaha az eletben ez "kifizetodik" nekem? Letezik olyan ember, aki kepes lesz ertem is aldozatokat hozni?

"Neha csak akkor jossz ra mi az igazan fontos az eletben, ha egy idore valahogy elveszited."-family guy 9 evad 13 resz