Rövidnadrágban és pólóban, mezítláb, nem mondhatom el, hogy honnan, szerintem már hazafelé tartok, úgy mocorog a cipzár a hátizsákomon, mintha jönne mögöttem valaki. Hajnal múlt, ezek az éjszaka maradékai, ez itt egy híd citromkarikákkal, egy rattan hatású műanyag szék, megállok a közepén és a folyóba pisilek.
A rakparton kicsúszott autó, helyszínelők, átszakított szalagkorlát, vizsgálgatják, mi történt, vajon mi romlott el. Semmi bajom a világgal, csak szimpatikusabb az a személy, aki egyedül vagyok, mint aki társaságban. Más ilyenkor vallást talál magának, vagy kopaszra borotválja a fejét, ruhástul ül a zuhanytálcában órákig, esetleg talál egy vallást, ami miatt kopaszra kell borotválnia a fejét, én meg csak jövök itt, mint aki jól van. Történhet bármi, belül ugyanúgy mondom tovább a monológot.
Ez itt a túloldal, ez itt újra város, ez már úgy néz ki, mint egy vers, pedig csak jegyzetbe írok dolgokat, és a telefon így tördeli. Csodálatosan egyszerű vagyok. Hallom az emberek párbeszédeit, ahogy sétálnak, nézem a működésüket, és nem jut eszembe, hogy ez minek a paródiája. Ketten álldogálnak egy kapualjban, emberszínű felhők, hajnal múlt, látom rajtuk, hogy mire várnak. A világűr határa innen egy óra kocsival, vagy egy nap gyalog függőlegesen felfelé. Nem tudom, merre induljak tovább, nem találom a saját dimenziómat, mintha a betonon egymásra festett foci- és kosár- és kézilabdapálya vonalai közt nem tudnék rájönni a szabályokra. Egy középkorú nő dekket gyűjt a padoknál, és mert kamerának hiszi, egy cserép muskátlival üvöltözik. Azt hiszitek, nem tudom, mi folyik itt? Befordulok a sarkon, itt is mi történhetett, mi romlott el, fél pár cipő, cipőfűző, összegyűrt buszmegálló, itt egyszer sokat vártam, nem mondhatom el, hogy kire és miért, amúgy is inkább csak a benyomások maradtak meg az alkalomból, mintha bennem felejtettek volna egy emléket előző életemből. A megálló mellett oszlopok és fák, ezek az oszlop alakú, csendes élőlények. Megállok közöttük, a buszra várok, a semmire gondolok.
Ijesztően hasonló gondolatok egy másik író szájából, még mindig rajongok a munkásságért.
