Dékány Dávid

“Homophobia is gay”

Anonim Androgünök.

De.

(Van.)

Több is. Például nagyon szeretem azt a szót, hogy kavics. Szinte hallani benne az egymáshoz súrlódó-ütődő gyöngykavicsok hangját.

Igen, ez kicsit önellentmondás, de egy pályakezdőnek semmondanám azt jó szívvel, hogy pl. csak tumblin tegye közzé az írásait, mert kicsi az esély arra, kitörjön ebből a közegből, ugyanis referencia nélkül nagyon nehezen tudna kiadót találni magának, és az említett kérdés a könyvkiadásra (is) vonatkozott. Egyébként léteznek jó irodalmi oldalak, és például a Műút, a Hévíz, a kulter vagy a félonline kimondottan támogatja a fiatal költészetet. Én is csak azután hagytam abba a publikálást, miután már minden fontosabb lapban megjelentek verseim, és már gyűjtöttem annyi tapasztalatot ebben a témában, hogy jogosan kezdjek viszolyogni az egésztől. De lehet, hogy másnak bejön. Mindenesetre nem nehezíteném senki dolgát azzal, hogy irreális dolgokkal hitegetem, mert saját élmények, a kortárs irodalomban való mozgolódás, szerkesztőkkel és egyéb irodalmárokkal való kapcsolat nélkül szinte lehetetlen érvényesülni. És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy az érintett korosztálynak ajánljam a komolyan vehető középiskolai verspályázatokat és írótáborokat (pl. Szöveggyár, Deákpoézis, Sárvár), amiket nem mindig a legjobb szokott megnyerni, de aki tényleg érdekes, azt ott észreveszik.

Az időparadoxon értelmében bármit is mondanék az akkori énemnek, az megváltoztatná az életét, tehát az enyémet is, és lehet, hogy emiatt másmilyenné válnék, és már mást üzennék neki, és... Na jó, ha ezt zárójelbe tesszük, akkor azt mondanám neki, hogy “Nyugi Dávid, csak gátlástalanul!”

(Úgy tűnik, ma csupa negatívkodó választ adok)

Inkább az zavar, hogy nem értem a kérdést.

Nem igazán, kb. havonta egyszer szoktam kávét inni.

Oké, teljesen igazad van, viszont ha létezik dolog, amit a gomboknál is undorítóbbnak tartok, akkor az a tél.

Próbáljuk ki.

TAKARODJATOK A KÖZELÜNKBŐL, ROHADÉK GOMBOK!! HALÁL A GOMBOKRA!!!!!

Már ritkán, de egy időben az volt a specialitásom.

Nem is a kinézetükkel van bajom, hanem ha pl. ing van rajtam, akkor olyan érzés fog el, mintha a hosszanti tengelyem mentén kettéhasítottak volna. Épp ezért soha nincs rajtam ing.

Május 22., itt az esemény hozzá.

A pillanat élvezése közben szoktam rádöbbenni, hogy te jó ég, a jövőm már megint nem áll sehogy.