Gelantoes

8:18 2021.11.7.

meg emlekszem az elso csokunkra. ahogy a szad szamhoz tapadt. ahogy kozben konnyeden magadhoz huztal es nem eresztettel. abban a pillanatban tudtam, hogy belul megint megfogok halni. meghalok mivel bennem az az erzes amitol mindig is rettegtem, a szerelem. lassan lassan felemeszt. vagyodas a masik irant, huz a szived hozza, de ez az erzes nem kolcsonos. megint csak jatek voltal. megint csak kis idore kellettel. mar megszoktad. mindig ugyanugy vegzodik.

az a vicc az egeszbe, hogy amugy senki nem tudja, hogy en depresszios vagyok es mikor megemlitem mindenki csodalkozik mert, hogy nem latszom szomorunak.

ritkan osztok meg itt kepeket magarol de most itt vagyok es ragyogok vagyis nem de az mar tok mindegy

mikor vegre kibirok 1 hetet siras nelkul, vegre erzem, hogy jol vagyok, de megi folyton ilyenkor is csak azon gondolkodok, hogy az egy het boldogsag utan hany honapig fogok en majd eg miatt szenvedni

eldöntöttem, hogy boldog leszek. már nem fog érdekelni más. csak magamra fogok gondolni. mások elvárásait elvetem és a magamét előveszem. összeírom mit szeretnék és megteszem. mert megérdemlem, hogy a sok szenvedés után is boldog legyek. nemcsak én. mindenki megérdemli.

mikor már magad előtt látod a kiutat és a boldogságot, de félsz tőle. félsz tőle mert rettegsz, hogy újra visszajön az amit lassan múltnak nevezhetsz. közben mikor elmúl minden baj tehetetlen vagy, mert félsz élni elvárások nélkül miközben tudod, hogy nincsenek.

aki miatt már nincs életkedvem

Sokszor nemtudom, hogy kit nevezhetek igaz barátnak és kit nem. Sokszor azokhoz kerülök közelebb és nevezem őket legjobbaknak akik nem épp a legjobbak. és akiket nem kéne, eltaszítok. Eltaszítom őket mert túl kedvesek, redesek számonra és ez már szinte furcsa pedig csak nem szimplán nem tudom milyen egy normális ember. Nemtudom mert én a “rosszakhoz” vagyok hozzászokva és félek közeledni másokhoz. Most már ott tartok, hogy nemtudom ki vagyok, nem vagyok képes emberekkel beszélgetni mivel lelkileg annyira össze vagyok zavarodva, hogy nemtudom hol a helyem. Próbálkozom rendberakni az életem hittel, szeretettel és ez ha engedném menne is csak mikor már érzi a gonosz, hogy közel járok a boldogsághoz a rendes élethez bekopogtat az ajtón egy jelenséget #ed