A szivárvány akkor is ott lesz az égen, ha neked nem tetszik
A következő téma, amiről beszélni szeretnék, a homofóbia. Senkinek nem kell bemutatnom ezt a jelenséget, egyszerűen annyiról van szó, hogy (leginkább) a heteroszexuális emberek hatalmas százaléka lenézi, elítéli, megbélyegzi, bűnösnek tartja azt, aki máshogy szeret, mint ők.
Azért nem azt mondom, hogy a melegeket nézik le, mert ez nem csak róluk szól, hanem a teljes LMBTQ+ közösségről, amit sokszor elfelejtünk. A heteroszexualitáson kívül nem a homoszexualitás az egyetlen opció. Ott vannak még a bi-, pán-, és aszexuálisak, a transzneműek kérdése pedig már egy új kategóriába esik, hiszen nekik nem elsősorban a szexuális orientációjuk "más", hanem a nemi identitásuk.
Ezt a kettőt nagyon sokan keverik, úgyhogy gyorsan le is tisztázom, mit is takarnak pontosan.
A nemi identitás azt jelenti, hogy te nőként/ férfiként/nembinárisként határozod-e meg magad, a szexuális orientáció pedig az, hogy kihez vonzódsz, tehát meleg/bi/heteró/stb vagy-e. Fontos, hogy ez két teljesen különálló dolog - tehát nem a nemed határozza meg, hogy kihez vonzódsz, és nem is az határozza meg a nemedet, hogy kihez vonzódsz.
Most, hogy ezt letisztáztuk, elmerülhetünk a témában.
Nos, mi az, amiről biztosan beszélni kell a homofóbia kapcsán? Talán a legfontosabb az emberek hozzáállása és tudatlansága. Nézzünk meg néhány tipikus homofób érvet, ami véleményem szerint egyáltalán nem állja meg a helyét, mégis jellemzi a közgondolkodást.
1. "Isten nem véletlenül teremtett férfit és nőt."
Tehát akkor az LMBTQ+ emberek valamiféle véletlen következményei? Isten, ha van, nagyon nagyon bonyolult, de nem hinném, hogy véletlenül teremtene bármit is. Ha pedig mégis, nem hiszem, hogy úgy kezelné őket, mint bizonyos szülők a véletlenül becsúszott gyereket - elhanyagolják, mondván, hogy "csak egy baleset", nem kellett az nekik. Egy jó isten nem lehet ilyen (egy tökéletes isten pedig nem teremt véletlenül). Márpedig én hiszem, hogy ha Isten van, akkor jó. Ráadásul ahogy mondják is, Isten útjai kifürkészhetetlenek. De ez már kicsit átlóg a vallás és a hit témájába. Viszont más szempontból is van baj ezzel az érvvel. Azt gondolom, túl egyszerű és kiszámítható lenne a világ és a genetika, ha csak cisznemű, heteroszexuális emberek léteznének. És most lehet azt mondani, hogy az állatvilágban viszont nincs transzneműség, de homoszexualitást náluk is figyeltek már meg, például a delfineknél. Ráadásul az emberi faj sokkal bonyolultabb az állatoknál. Bonyolultabb a kommunikációnk, a gondolkodásunk... Miért ne lehetne a szexualitásunk is bonyolultabb?
2. "Az ilyen szerelemből nem születhet gyerek, tehát nem teljesedhet ki/nem igazi/nem ér annyit, mint egy heteró pár szerelme."
Az első kérdésem az lenne, hogy akkor mi van a meddő heteroszexuális nőkkel, az impotens heteroszexuális férfiakkal, és mindazokkal, akiknek bármilyen betegség vagy rendellenesség miatt nem lehet gyerekük? Az ő szerelmük sem igazi? Miért lenne szükség vér szerinti gyerekre ahhoz, hogy egy szerelem kiteljesedjen, vagy igazi legyen? Egyrészt. Másrészt pedig mind tudjuk, hogy a gyerek létrejöttéhez nem szükséges szerelem - ez tiszta biológia. A nemi erőszaktól is teherbe lehet esni, arról pedig senki ne merje azt mondani, hogy igaz szerelem (házasságon, kapcsolaton belül sem az). Nem is beszélve arról, hogy sok heteró pár lepasszolja a gyerekét, akit pedig, ha már itt tartunk, egy meleg pár is boldogságban és szeretetben fel tudna nevelni. És mielőtt valaki azt mondaná, hogy az LMBTQ+ emberek rosszabb szülők, nézzen végig először azon a rengeteg borzalmas heteroszexuális szülőn, akik akár még bántalmazzák is a gyereket - de szar szülő enélkül is lehet valaki. Ez van. Nem a szexuális orientációd vagy a nemi identitásod mondja meg, milyen szülő vagy, hanem az, hogy hogy viszonyulsz a gyerekhez. Neki az a fontos, hogy szeressék, tiszteljék, törődjenek vele, és biztosítsák számára az alapvető szükségleteit - ezt pedig egy meleg pár ugyanúgy meg tudja neki adni, mint egy heteró pár, nem is beszélve az egyedülálló szülőkről. (Bár az ő kérdéskörük egyel bonyolultabb, de az a munka, amit a gyereknevelésbe fektetnek, nem kevésbé valid és becsülendő. Sőt.) Azt meg felejtsük már el, hogy a meleg/leszbikus szülők gyerekei nem látnak az életükben női/férfi mintát. A meleg férfiaknak is van anyja, a leszbikus nőknek is van apja, minimum. Jó esetben még tartják is a kapcsolatot. Aztán ott vannak még a testvérek, egyéb rokonok, szomszéd nénik/bácsik... Ne ezen akadjunk már fenn!
Tehát én bizton állítom, hogy a szerelem értékének mérője nem lehet a gyerek, hanem csakis az, hogy a felek épülnek, fejlődnek, és kiteljesednek, boldogok-e a kapcsolatban.
3.a "Nem kapjak meg azt a megfelelő szeretetet, ezért lettek melegek..."
Na, ez egy nagyon érdekes kérdés. A pszichológusom mesélt arról, hogy létezik ugyan egy bizonyos identitáskrízis, amely során a bántalmazott gyerek személyisége sérül, és a saját neméhez kezd el vonzódni, DE ez - ő mondta így - nem összetévesztendő a tényleges homoszexualitással. Egy ilyen helyzetben egy alapból heteroszexuális, lelkileg sérült emberről beszélünk. Aki ténylegesen meleg, az nem egy trauma hatására lett az, hanem annak született. Ugyanis vannak, igenis vannak olyan LMBTQ+ emberek, akik egészséges, szerető családi közegben nevelkednek - tehát megkapják azt a szeretetet, "mégis azok". És egyébként, ha egy ember mégsem kapja meg, miért kéne feltétlenül a saját neménél keresnie? Ráadásul az ember szeretetet nem csak egy romantikus kapcsolatban, vagy családi közegben kaphat - ott vannak a barátok is, akik meg mindig lehetnek akármilyen neműek.
Egyébként meg teljesen mindegy, hogy egy ember "miért meleg" (melyik esetbe tartozik). Egy biztos - akármelyik eset is, nem ő döntött, "nem ő tehet" róla.
3.b "...és amit egy ilyen kapcsolatban keresnek/találnak, az nem az a szeretet/nem igazi."
Kívülállóként nincs jogunk, és nem is tudjuk megmondani a másik emberről, hogy igaziak-e az érzései. Azt viszont tudnunk kell, hogy az érzések, akármilyenek is, valid és megmásíthatatlan dolgok. Ráadásul szubjektívek is - mindenki másképp érez, másképp éli meg az érzéseket.
Ha én szerelmesnek érzem magam, akkor az vagyok. Ugyanígy, ha szomorú, boldog, csalódott stb. vagyok. Senki nem mondhatja azt, hogy "te márpedig nem így érzel". Mintha jobban tudná nálam. Vagy másnál. Teljesen mindegy.
Hozzáteszem, egy heteroszexuális kapcsolat is lehet "nem igazi". Mármint olyan, ahol az egyik fél becsapja a másikat, netán bántalmazza, korlátozza... Ezek már olyan jelek, amikre mondhatjuk, hogy ez, barátom, nem igaz szerelem. (A becsapós helyzetben szerintem ő maga is tisztában van vele. Legalábbis abban mindenképpen.)
4. "Veszélyeztetik az emberi fajt."
Említettem, hogy a delfineknél is létezik homoszexualitás. Mégsem emiatt vannak veszélyben. Mind rájuk, mind az emberekre nézve nagyobb veszélyt jelent a mindenféle környezetszennyezés és a klímaváltozás, mint az, hogy vannak olyan azonos neműek, akik szerelmesek egymásba, vonzódnak egymáshoz. Mivel az emberek (és szerintem a delfinek) nagy része még mindig cisznemű és heteroszexuális. (Nem azért mondom, hogy még mindig, mert hirtelen lett ennyi LMBTQ+ ember, mert ők mindig is voltak, csak rejtőzködtek.) Nem véletlenül nevezik az LMBTQ+-t nemi és szexuális kisebbségeknek is. Bár azért a szexualitás egy nagyon fluid dolog, nem fekete-fehér, ahogy azt pl. a Kinsey-skála is mutatja. De mégis, többen vonzódnak inkább az ellenkező nemhez, mint inkább a sajátjukhoz. Tehát a kihalásunk miatt nem ilyen szempontból kell aggódni, nem is beszélve a túlnépesedésről és hasonló finomságokról.
5. "Ez természetellenes."
A létezésük a bizonyíték rá, hogy ez igenis természetes. Úgy, mint a balkezesség, a vörös haj, vagy az autizmus. Lehet, hogy nem hétköznapi, de természetes. (Bár a balkezesség már annak számít, de sokáig ezt is betegségként fogták fel, és azzal, hogy "ki akarták gyógyítani", csak borzalmas károkat okoztak.) És mivel nem azért léteznek, mert egy gyárban, futószalagon gyártják őket, vagy génmanipulációval jöttek létre, hanem természetes úton jöttek a világra, igenis az. A transzneműek átműtése már egy mesterséges folyamat, de nem is mennek mind keresztül rajta, és az érzéseik, az identitásuk nekik sem mesterséges, vagy természetellenes.
6. "Lassan már jönnek a pedofilok is..."
A pedofílát az LMBTQ+ közösséggel azonosítani helytelen és sértő, ugyanis nem felnőtt konszenzuson alapuló, egészséges kapcsolat, a közösség szellemisége márpedig ilyenekre épül. Ha pedofíliáról beszélünk, akkor sehogy sem lehet szó konszenzusról. A gyerek akaratán kívül történik bármi is, tehát nemi erőszakról beszélünk, ami pedig bűncselekmény. Szerencsétlen még egyáltalán azt se tudja, mi az a szex, még nem alakult ki teljesen az önérzete, nem fejlődött ki a szexualitása, és teljesen védtelen a felnőttel szemben. Mégis miért akarná? Ez a gyereknek nem jó. Sőt, szar. Kurva szar. De ez a másik felet nem érdekli. Csak kihasználja. Viszont attól, hogy valaki a saját neméhez (is) vonzódik, nem lesz sem bűnöző, sem pedofil, sem pióca (aki mindenkire rámászik és rátapad). Ez nem ebből fakad. A piócaság bőven ott van a heterók között is, de a normális emberek (akármilyen is a szexuális orientációjuk) felfogják, elfogadják, és a helyén kezelik, ha visszautasítják őket. Ez nyilván nem egy kellemes dolog, de meg kell érteni, ha valaki nem akar tőlünk semmit. Nem is beszélve arról, hogy ahogy egy heteró sem vonzódik minden egyes ellenkező neműhöz, úgy egy meleg sem fog minden egyes ugyanolyan neműhöz, és egy bi- vagy pánszexuális sem fog az egész emberiséghez. A konszenzus hiánya (is) az, ami megkülönbözteti a pedofíliát egy egészséges LMBTQ+ kapcsolattól. Persze egy LMBTQ+ ember is tehet olyat, ami a másiknak nem fér bele, és követhet el szexuális zaklatást/erőszakot akárkin, de egy heteró is. Sőt. Szóval megint csak, ne fogjuk már a szexuális orientációra a szexuális bűncselekményeket! Főleg hogy ezeket nagyrészt még mindig heteroszexuális férfiak követik el nők ellen - és ez abból fakad, hogy egyszerűen egy privilegizált társadalmi csoport tagjai, és sokan azt hiszik, bármire fel vannak hatalmazva, nem is beszélve "a fiúk már csak ilyenek" hozzáállásról. És sokszor sajnos meg is ússzák a büntetést, az áldozatnak pedig nem hisznek, őt hibáztatják... De ez megint csak egy másik téma.
7. "Meg azok akik kutyának képzelik magukat..."
Ez a kérdés szerintem túl van reagálva a konzervatív oldalról, mivel a liberális oldal (azon része, amit én követek és magaménak vallok) egy szóval sem említi azt, hogy ez egy nemi identitás lenne. Azokban a körökben meg, ahol ezt így gondolják, valami nagyon félrecsúszott szerintem, ugyanis a kutya egy másik faj, nem egy nem, és aki annak képzeli magát, az nekem inkább tűnik téveszmében élő skizofrénnek, mint transzneműnek. Persze ettől függetlenül lehet transz, hiszen az LMBTQ+ embereknek ugyanúgy lehetnek - és vannak is - mentális problémáik, de ezek orientációtól, identitástól függetlenek. Bár olyan szempontból lehetnek amiatt, hogy a társadalom nagyon kirekeszti őket, emiatt sokan szoronganak, depresszióba esnek, és akár öngyilkosságot is követnek el. Elég csak ránézni a transzneműek rátájára, borzalmasan magas. Nagyon fontosnak tartom, hogy aki mentális problémákkal küzd, akár heteró, akár LMBTQ+, megfelelő szaksegítséghez jusson, de sajnos a mentális betegségek körül is hatalmas a stigma nemhogy Magyarországon, az egész világon. Így aztán aki ilyen problémákkal küzd, és ráadásul az LMBTQ+ közösség tagja is (például leszbikus, és OCD-je van, biszexuális, és depressziós stb.), duplán nehéz helyzetben van, mert sokan még a "szakemberek" közül is azt mondanák, hogy a valódi problémájuk a szexuális orientációjuk, sőt, duplán elítélik őket bizonyos, igen széles körökben.
8. "Megfertőzik a társadalmat."
Egyszer és mindenkorra tisztázzuk le: a melegség nem fertőző! Attól, hogy rád néz, megszólít, véletlenül hozzád ér egy meleg ember, nem leszel meleg. Attól, hogy a gyereked lát két férfit vagy két nőt csókolózni, nem lesz ő is meleg. Ha történt is egy ilyen eset, és később coming outol, valószínűleg nem ez volt az oka, hanem az, hogy melegnek született, és az, hogy látta ezt a párt, valószínűleg csak megerősítette abban, hogy ilyen létezik, és nincs egyedül. És az, hogy egész életében csak heteró párokat lát, nem garantálja, hogy ő is az lesz. Eltitkolni a gyerek elől, hogy az LMBTQ+ közösség létezik hazugság a világról és saját magunk álltatása. Persze vannak bizonyos dolgok, amiket csak idősebb korában tud igazán megérteni és megemészteni, de el lehet róla beszélgetni, ha lát két fiút, akik egymás kezét fogva sétálnak. Amit nem is igen fog látni, hiszen annyira el van ítélve még ez is, hogy a párok inkább nem csinálnak semmi ilyesmit nyilvánosan. Persze vannak bátrak, akik felvállalják, de előbb-utóbb úgyis összeveri őket egy skinhead, vagy legalábbis beszól nekik minden harmadik ember - pedig tényleg csak egymás kezét fogják. (Ezzel most nem lebeszélni akarom azt, aki felvállalná, egyszerűen csak ki akarom fejezni, milyen világban élünk.)
Ehhez pedig nagyon szorosan kapcsolódik az utolsó, nagyon népszerű mondat, ami nem annyira érv, de sajnos sokat hallani:
9. "Engem nem zavar, amíg a négy fal között csinálják."
Tagadhatatlan, hogy vannak olyan dolgok, amik a négy fal közé valók, de ez a szabály a heteroszexuális emberekre ugyanúgy vonatkozik. Egy. Kettő, van ez a buta sztereotípia a melegekről, hogy nyilvánosan csinálják, meg mindig feltűnősködnek... NEM. Ahogy az előbb mondtam, a legtöbbjüknek baromira nehezére esik felvállalni magát, pontosan azért, mert így állnak hozzájuk az emberek, ahogy leírtam ebben a posztban. Három, miért gondoljuk azt, hogy csak azért mert valamilyen a szexuális orientációja egy embernek, máris szatír lesz? Ez egy nagyon elferdült berögződés az emberek agyában. Mellesleg láttam én már rengeteg heteró párt nyilvánosan durván smárolni meg fogdosni egymást... Róluk még sincs meg ez a sztereotípia. Pedig ha ők csinálják, az ugyanolyan zavaró.
Higgyétek el, az LMBTQ+ emberek legnagyobb része ugyanolyan átlagos, normális ember, mint ti vagytok. Csak annyit szeretnének, hogy megfoghassák a párjuk kezét nyilvánosan, hogy megölelhessék őket, puszit adhassanak anélkül, hogy bárki is megjegyzést tenne rájuk. Ezt egy heteroszexuális pár gond nélkül megteheti. Privilégiumnak számít náluk, ahogy a házasság is. Fontos fázisai, elemei egy romantikus kapcsolatnak, amit az LMBTQ+ emberektől kvázi megvonnak. Pedig ami köztük van, az is ugyanolyan szerelem. Mellesleg, inkább házasodjon össze egy nő egy olyan férfival, aki semmire sem tartja, veri és korlátozza, mint két férfi vagy két nő, akik őszintén, igazán szeretik, segítik, építik egymást és boldogok együtt? Sok ilyen eset van a heteroszexuális házasságokban. Nyilván nem mind ilyen, de azt gondolom, hogy az ilyen esetek azok, amik nem kéne, hogy zokszó nélkül elfogadjanak.
Azért, mert ezek a dolgok a heterók privilégiumai, azért, mert valakit simán kirúgnak a munkahelyéről, csak mert LMBTQ+, azért, mert akármerre járnak, (legtöbbször az országok vezetői, rengetegszer a saját szüleik is) csak kinézik, lenézik, elítélik őket, azért mert a világ semmit sem tud az LMBTQ+ közösségről, bármilyen sokan is vannak, és még sok egyéb okból szokták megrendezni a Pride-ot. Ez az az alkalom, amikor az LMBTQ+ közösség és támogatóik az utcára vonulnak azért, hogy mindez megváltozzon. Természetesen, ahogy a nevében is benne van, ez a büszkeségről is szól. Arról, hogy az LMBTQ+ emberek vállalják önmagukat, és kiállnak a világ elé, hogy tessék, itt vagyunk, akármit is gondoltok rólunk, és büszkén vállaljuk azt, hogy mi ilyenek vagyunk. De ez nem magamutogatás. Ennek a célja az, hogy párbeszéd alakuljon ki az emberek között.
És akkor itt jönnek az újabb szokásos megszólalások, hogy "de a heterók nem vonulnak, pedig megtehetnék." Heteró Pride-ra egyszerűen nincs szükség. Nekik nem kell megküzdeniük az alapvető jogaikért, hiszen minden adott nekik. Felvállalhatják a szerelmüket, házasodhatnak, nem kell féltenük az állásukat az identitásuk vagy szexuális orientációjuk miatt. Ezenkívül a heteroszexualitásról mindenhol szó van. Egyszerűen felesleges, ráadásul homofób hangvételű is lenne egy ilyen rendezvény.
A Pride pedig azontúl, hogy egyfajta tüntetés egy hatalmas buli is egyben. A szerelem, az elfogadás, a sokszínűség ünneplése. Minimális rossz szándék sincsen mögötte. Ha pedig az emberek buliznak, sokszor nagyon elengedik magukat - ezért tűnhet egy-két dolog magamutogatásnak, de ezek egy egyszerű fesztiválon is ugyanúgy ott vannak, és heteró emberek is csinálják. Ez van. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy az emberi hülyeség és prosztóság nem a szexuális orientációból fakad. Ha csak ezt megtanulná minden homofób, máris előrébb lennénk. Meg azt, hogy a szexuális orientáció és a nemi identitás nem olyan dolog, amit az ember választ, illetve még rengeteg mindent (genetikai, tudományos háttér, elfogadás, stb). A homofóbia legtöbbször tudatlanságból és makacsságból ered, ezek pedig ha lassan is, de megváltoztatható dolgok.
Ezeken kívül szeretnék még egy fontos dologra kitérni, ami pedig a "buzi" szó használata. Ez a szó borzasztóan sértő, közönséges és pejoratív. Igaz, a "buzeráns", amiből rövidítik, a "buserar" szóból ered, ami annyit jelent, hogy "férfival análisan közösülni", de mivel ez a szó a múlt század elején terjedt el, amikor az egész LMBTQ+ téma még annyira sem volt elfogadott, mint manapság, ezer százalék, hogy negatív felhangja volt. Ez pedig a mai napig megmaradt, és valószínűleg nem is fog eltűnni. Tehát kérlek, ezt a szót húzzátok ki a szótáratokból, hacsak nem akartok homofóbnak tűnni. Ha pedig nem vagytok homofóbok, és úgy használtátok eddig, azt gondolom, ha már van választásunk, hogy milyen szót használunk rájuk, igazán nem nagy energiabefektetés azt használni, amelyik nem sértő: ez a szó pedig a "meleg". A másik szó pedig, aminek még sértő felhangja lehet, a "köcsög". Ez ugyanis a börtönszlengben eredetileg azokat a meleg (vagy akár heteró) férfiakat jelentette, akiket gyakorlatilag szexuális rabszolgaként kezeltek, és gyakorlatilag rendszeresen megerőszakoltak. Ezt is a mai napig használják sértő szóként a melegekre.
Szóval, kérlek titeket, ne legyetek homofóbok, ha nem értetek valamit, nézzetek/kérdezzetek utána, de ne buta sztereotípiák alapján képzeljétek el sem a melegeket, sem az LMBTQ+ közösség bármely tagját, hiszen mint a világon semmit, őket sem lehet ilyen szinten általánosított sémákkal és berögzült tévhitekkel leírni.
