#thisishungary

Gondolataim töriórán:

Nem kell, hogy a vacsit is én főzzem. Apukának is van két keze, tud olvasni, van net, receptkönyv... Felejtse el a kurva újságját. Emelje fel a seggét, és segítsen, ha kell!

Na, de mi az előzmény?

Viktoriánus kor. (A királynőről persze nincs kép a tankönyvben... Mindenütt csak pasik.) Osztálytárs felhozza a női egyenjogúságot. Tanárnő első körben, a szokásos kedves, kritikus mosollyal az arcán elmondja, hogy az első világháború alatt a nők bebizonyították, mire képesek (hiszen nekik kellett rengeteg feladatot ellátni, míg a férfiak a fronton küzdöttek), és ez lehet a kulcsa minden mozgalom sikerének. Amint egy társadalmi réteg bizonyít elérheti, amit akar. Bölcs és igaz szavak, de amit ezután mesélt...

A szocializmusban nőtt fel, ahol elmondása szerint nyomatták rendesen az egyenjogúságot. (Vidám traktoros nővel a Rákosi-korban... Azta!) Aztán idézett az olvasókönyvükből. Életképek. Nem pontosan így, de ez volt a lényeg:

"Pistike apja ezzel és ezzel foglalkozik. Édesanyja is a TSZ-ben dolgozik. Amikor apa hazaér, leül a fotelbe, és újságot olvas. Édesanyja közben a vacsorát főzi."

Ekkor gondolkodott el a kicsi Tanárnő, hogy talán nem is érte meg ez a női egyenjogúság, hogy "még a vacsorát is nekem kell főznöm"?

Így kellett rájönnöm, hogy még az olyan okos emberek, mint a Tanárnő is csapdába esnek (estek),

mert az emberek ennyire hülyék itthon az ilyen témákhoz.

Szóval ez a szocialista feminizmus? Dolgozz, légy egyenjogú, de attól még főzzed csak azt vacsorát, amíg én ülök a fotelben, mint egy kiskirály.