Buborékos ásványvíz

Csak fekszel az ágyban, rám se nézel.

Hányinger kerülget. Tényleg mindjárt elhányom magam.

Remegek.

Úthenger. Szeretném, ha most áthajtanának vele rajtam és kinyomná belőlem ezt az eszméletlen sok fájdalmat.

Egy lakást szeretnék. Egy saját élettel. Egy saját életvitellel. Egy saját gondolatmenettel. Saját döntésekkel.

Megfoghatatlan minden érzés irántad.

- Csak nem haragszol?

- Hogy haragszom-e? Én?! Ugyan már! Csalódott vagyok babám, csalódott!

Csak állt előttem és nézett azzal a két gyönyörű szemével. Úgy éreztem meg kell magyarázom, legalább magam miatt, hogy kiadhassam ezt az egészet.

- Nem tudom honnan gondoltad, hogy nem fog hozzám visszajutni. Miért nem hozzám fordultál a problémáiddal? Hozzám, akit négy éve ismersz, mint a tenyeredet. Inkább azokra hallgattál, akiket sosem kedveltem azokra, akiket mindössze néhány hónapja ismertél. Azok a jött ment senkik választottak szét minket és te bedőltél. De tudod mit? Így legalább már tudom. Te nem voltál elég érett hozzám, elég érett ehhez a kapcsolathoz. Sokkal fontosabb volt az, hogy idegenek mit gondolnak... Többet nem akarom, hogy az életem része legyél. Tűnj el...

"Ez a törés kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, nem tudunk egymás nélkül létezni."

Önzőség

Egyszerűen csak jól meg akarom neked mondani. Be akarok olvasni. Igenis bárkit boldoggá tudnék tenni ezen a világon és mégis egész életemben mindenemet csak NEKED adtam. Azt akarom, hogy megbánd ezt az egészet, mert nagyon rosszul döntöttél. Senki sem fog úgy szeretni, ahogy én négy évig tettem, senki sem fog úgy látni, ahogy én mindig is láttalak, senki nem fog annyi mindenről lemondani, mint amennyiről én, CSAKIS MIATTAD.

Meg akarom tőled kérdezni; észre sem vetted mennyit változtam a legutóbbi beszélgetésünk óta? Nem? Mert igenis változtattam azokon, amik neked nem tetszettek. Nem féltékenykedtem, nem szóltam semmit arra, hogy megint elmész a lányokkal egyedül bulizni, nem idegesítettelek a saját hülyeségemmel és akármennyire is nehéz volt, annyiszor adtam neked a testem, ahányszor csak bírtam. Százszor, ezerszer, nem számított.

Mégis itt hagytál... A méltóságom utolsó szalmaszálát is elvesztettem miattad. "Olyan értékes ember vagy, nem akarlak elveszíteni az életemből". Pedig el fogsz. Nem akarom megadni neked ezt az örömöt és ha csak feleannyira fáj ez az egész neked, mint nekem boldog vagyok.

Igazából ez hazugság, nem leszek ettől boldog. De akármilyen undorítóan hangzik kicsit könnyebbnek tűnik a gyógyulás így. Lehet a káröröm, lehet az utolsó remények miatt. Nem tudom.

Csak egyet tudok.

Veled voltam teljes.

Tegnap történt minden. Egy pillanat leforgása alatt. Azóta nem tudok semmit sem csinálni csak bőgni. Nem gondoltam, hogy ennyi létező könny egyáltalán létezik. És mindegyiket érted hullatom. Küldtem neked még üzenetet, hátha elolvasod. Leláttamoztad. Fogalmam sincs, hogy fogom magamban ezt az egészet feldolgozni, hogy NÉGY ÉV után nem vagy az életem része. Minden vágyam, hogy az legyél, de érthetetlen okokból nem lehetsz. Miért adta fel? Miért pont most?

Hajnalban felriadtam, hogy nem kapcsoltam ki az ébresztőmet, lévén hogy ilyen állapotban nem tudok suliba menni. Konkrétan egy perc kellett, hogy újra rámjöjjön a sírógörcs.

Amikor elmentél a könnyektől nedves arcodra mutattál és azt mondtad "Ezt tudtad belőlem kihozni. Nagyon kevesen tudják ezt". Erről beszéltünk is, hogy mostanában semmi sem hat meg. Őszintén csodálkoztam, hogy ez igen.

Nem tudlak hibáztatni, pedig nagyon szeretnélek.

Hiányzol.

nem ítélkeznél felettem

nem kritizálnál

elfogadnád a döntéseimet és az embereket az életemben, akiket én választottam

kicsit rám is gondolnál

elengednél dolgokat

úgy kezelnél, mint egy embert

Láthatjuk egymást akárhányszor, adhatok neked bármennyi puszit, csókot, ölelést, mondhatok neked száz meg száz viccet, adhatom neked a testemet ezredjére is, szervezhetek neked programokat, még meg is szakadhatnék, de

Neked

Próbálkozok

- Tudod mit szeretnék nagyon?

- Na mit? - kérdezted.

- Szeretnék egyszer úgy elaludni, hogy nem folytogat a sírás és úgy nézni Rá, mint azelőtt. Mielőtt még pontosan azt mondta volna.