whatever

Ha úgy érzed, hogy mindent megtettél és semmibe vesznek, sétálj el.

Tudod, mi a jó az együttalvásban? Nem az összebújás, a csókok, még csak nem is az illata, ami ott van a párnán, a takarón és rajtad, hanem amikor reggel felébredsz és ő ott szuszog melletted, te pedig csak nézed és arra gondolsz, hogy mennyire szereted.

Mindig késztetést érzek arra, hogy megsimogassam a fejed, beletúrjak a hajadba, Nehezen állom meg, hogy ne nyomjak csókot az arcodra. Néha nem is sikerül. Olyankor kinyitod a szemed, rám mosolyogsz, aztán visszaalszol, de előtte még hozzám bújsz, Olyankor félig rád fekszem és várom, hogy magadhoz húzz, hogy átölelj és, hogy érezzem a tested melegét. Érted bármit megtennék.

Éjjelente, mikor magunk vagyunk, csupa rosszat teszünk, A rossz relatív. Van, akinek az, de nem nekünk. Ölelések, csókok, szeretkezések, minden, mit lehet, Két csók között elsuttogott szeretlek, Két test, de mégis egy lélek.

És mégis, az együttalvásban a reggelt várom a legjobban, Amikor hallom, ahogy szuszogsz, néha csendesen horkolsz, a szívem a szokottnál is ütemtelenebbül dobban. Néha túl gyors, máskor meg nem ver eleget, Van, hogy felizgatod, van, hogy nyugtatod a lelkemet, de én így szeretlek.