You don't think about me

Becsukott szememmel látom a halott rózsákat amelyeknek tüskéi égetik fekete lelkem ezt a fájdalmat fekete tollamon kívül senki nem érzi ahogy fekete tintával megtelik a lap érzem lelkem fekete megnyugvását.

Esős időben, ahogy a lengedező szél megcsap, megérint, majd eltünik a rengetegben. Ez vagy te az én nyugtalan szivemben. Még mindig várja lelkem lelked, de már ebben a labirintusban nincs mellékút. Véget ért. Ugyan akkor mint a mi közös jövőnk. Nyugtalan érzés kap el a multba visszaderengve, szivem azt érzi elmúlt a szomorúság, mint ahogy a vihar. Boldog percek, aztán lesújtott a napsütötte égből a vihar.

Ablakon többszöri kitekitvén láttam meg a napot, mely egykor ránk nevetett és hallottam a madarak csicsergését kik egykor mekünk zenéltek.

Sajnálom hogy tőlem kell megtudnod, de amit az emberek szerelemnek hivnak párosodásra késztető kémiai reakció. Keményen beüt, és lassan múlik.

Emlékszel mikor te voltál a mindenem és a semmim? A hüvös szélben a napsütés, az eső utáni szivárvány. Ez mind te voltál egykoron közösen élt életünkben.

Tovább kell lepni hiaba a varakozas nem kell es nem kell es nem lesz tobb talalkozas.

Elképzelni sem tudod mennyit jelentessz nekem.