Na azert irjuk fel ezt a pillanatot valahova keremszepen, mert nem jellemzo ez itt nalunk. Ertem ezt ugy, hogy:
1. Vasarnap ejszakas voltam. Azt hittem hetfo reggelre leszopom magam. Jottek, mint az oroszok, ki betegen, ki kevesbe betegen, a csillarrol is logtak konkretan. Borzalmas volt, orultem, hogy hazamehettem. Mikor megerkezett a nappalos, annak csak azt suttogtam, hogy menekuljon. Kajak egyfeszt mentunk, mint a mergezett egerek.
2. Kedd nappal. Ismet egy atomkatasztrofa. Ossze is vesztunk egymassal, mert miert is ne, jot tesz a munkamoralnak, ha legszivesebben felrugnank egymast. Es bingo, jottek, mintha muszaj lenne. Ez volt a kozponti szaroda nap, mindenki azert jott ide.
3. Szerda nappal. Ez egy enyhen lightos nap volt, persze osztalyokon zero hely, mi szivtuk a fogunkat a betegekkel, de egeszen tarthato volt a kozhangulat, egy-ket kilengessel, csakhogy ne unatkozzunk.
4. Pentek nappal. Azt hittem tokon szurom magam. Az en reszlegemen nyitottam egy gerontoonkopszichiatriat. Az egyik mamam az allandoan szokott volna, probalta a masik mamam tamarisos papucsat ellopni, a tobbiek szinten olyan munkas kisbetegek voltak, ami nyilvan nem baj, en aztan szivesen dolgozom, de a lopos zazamamam az egyfolytaban az idegeimen ugrabugralt, kovetett amig perfuzort csinaltam, szurtam, barmit csinaltam, mert olyan szep vagyok, hogy azt neki neznie kell (o mondta).
Mentem agyazni, jott utanam, hogy segit. Visszaterelgettem. Mentunk pelenkazni, jott, hogy segit. Megint visszaterelgettem. Mentem vert venni, akkor meg szuras kozben nem megcsipte a fenekem? Katasztrofa. Na aztan ket percre magara mertem hagyni, mig elmentem szondazni, ugy meg pofara esett.
Bemegyek hozza, mondom mama, mi a joistent csinalt? Hat infarktusom lesz mindjart, meg melle jol meg is szidnak, amiert magacska meg osszeveri itt magat.
Na a mamanak se kellett tobb, odapattant mellem, mutat a foldre: Evikem, csillagom, LATOD AZT A KIBASZOTT DINNYET? MOST MONDD MEG BAZDMEG, ODA KELLETT KINONIE, EN MEG FELBUKTAM.
Mondom soha nem voltam Evike, de latom azt a kibaszott dinnyet, na fekudjunk szepen vissza.
Na hat o aztan biztos nem. Na addig addig veszekedtunk ezen, hogy elkezdett sirni. Hat akkor megalltam megvigasztalni, de amugy ketezer masik dolgom lett volna, szoval megvigasztaltam, es vittem neki egy noklapjat, hogy olvassa el, mert tudni akarom a hireket.
Mamszlim egyebkent a laborja miatt viselkedett igy, nyilvan azt korrigalgattuk, de persze most a puklijaval is korbevizsgalhattuk.
Na szoval tenyleg katasztrofa, nem is surgossegin ereztem magam, hanem valami fura osztalyon.
5. Ma ejszaka. VEGRE. KOSZONOM!!! De persze tudom, hogy ennek meg ma este meg lesz a bojtje, mert jovok vissza estere. Ugyhogy nehogy kiessek a rutinbol, belenezek gyorsan a the pitt cimu sorozatba, es csuriba az ujjam, hogy a chicken tikka masalam ne romoljon meg, mert huzok haza es beverem a maradekot.
