#warshow

Mivel a remek szabadúszó-szerű munkáim megengedték, 2021-ben talán többet is foglalkoztam “kultúrmozgalmi” dolgokkal, mint előtte: olvasókör-tartás a szakkollégiumunk iránt érdeklődőknek, 5 fiatal kolléga felkészítése médiából, filmes csoport vezetése ismét a kétegyházi zenetáborban, három véleménycikk írása a Mércére, egy szociológiai könyv recenziója az Új Egyenlőségre – és egy régóta készülő, szinte szakdolgozatnak érződő tanulmány a magyar függetlenfilmek és a társadalom viszonyáról, ami a tavaszi Fordulat-lapszámban lesz olvasható. 2022-ben gyakorlatibb vizekre tervezek evezni, szorosabban összekapcsolva filmezést és aktivizmust.

FILM

Új, szocio-drámának is nevezhető filmünkkel az a cél, hogy röviden, tömören, de keresztmetszet-szerűen több olyan élethelyzetre is rámutasson, amik általában láthatatlanok maradnak. Főszereplője Szőke Abigél és Hegyi Barbara lesz, inspirációim hozzá a Családi tűzfészek, az Egy nap és a francia-belga Rosetta. Pár külső felvételt már készített hozzá novemberben a stáb, amíg én itthon ültem coviddal, a forgatás nagy része januárban következik majd. Ehhez még keresünk helyszíneket és mellékszereplőket, de bármilyen más támogatást is hálásan elfogadunk. ☀☀☀

Amit még kíváncsian várok én is, az A Karantén Zóna, Zsótér Dani nagyjátékfilmje, amiben vágóként és asszisztensként is dolgoztam sokak mellett. A Budapest, zárt város utóéletéről nemrég írtam hosszú és boldog posztot, most csak linkelem.

2021 filmjei közül még sokat be kell pótolnom, de a legjobbak eddig ezek voltak: Külön falka (Kis Hajni), Tobi színei (Bakony Alexa), C'mon C'mon (Mike Mills), Can’t Get You Out of My Head (Adam Curtis), Dívák (Kőrösi Máté), The Velvet Underground (Todd Haynes), A gyilkosok emlékműve (Ács Dániel), Inside (Bo Burnham) – szóval a doksik elég nagyot mentek. Az évben 130 filmet láttam, és azok közül, amiket először néztem, a kedvenceim ezek voltak: Vagabond (Agnés Varda), Rosetta (Dardenne-fivérek), Napló gyermekeimnek (Mészáros Márta), Dalok a második emeletről (Roy Andersson). Filmnaplómat itt vezetem.

ZENE

Olyan, mintha egy másik életben lett volna, de '21 januárban vettük föl volt zenekarunk, a Warshow búcsúkoncert-filmjét, amit sajnos nem sikerült sokakhoz eljuttatnunk, pedig én nagyon szeretem az eredményt.

A következő projekt valahol a szóló és az együttes között lesz (ha lesz), és társadalomkritikus balladákból áll majd első sorban.

Az új zenei megjelenéseket kevésbé követem, mint a filmeknél, de nagyon jó volt a Samurai Drive és Jakab Péter új kiadványa is, a legjobb 2021-es album pedig nekem a Horsey: Debonair, ami tiszta őrület, hallgassátok meg (de sokat ment még a King Gizzardtól a tavalyi K.G. is). A legtöbbet pedig őket hallgattam '21-ben: Omega, Johnny Cash, Cseh Tamás, Beatles, Fleetwood Mac, Korál, Pixies, Pink Floyd, Radiohead, Strokes, Kispál, Kistehén.

*szerintem amúgy egy év szeptemberben kezdődik és augusztusban ér véget, úgyhogy lehet, hogy legközelebb 8 hónap múlva írok ilyesmi posztot, sokkal organikusabb vízválasztó az ősz eleje úgy is, hogy már nem járok iskolába 🙂

Köszi mindenkinek, aki velem van a fenti kalandokban vagy másban, és köszi az olvasást, boldog új évet ❤

2019-04-11 / Warshow @ Mika

Szóval kicsit ez egy lehetőség arra, hogy ennek az oldalnak az alapgondolatához visszatérjek: hogy ne csak sikereket és eredményeket, hanem munkafázisokat, dilemmákat, kihívásokat is láthatóvá tegyek. Mert vannak barátaim, akik jóindulatúan életművésznek gondolnak, de ez valójában inkább azt jelenti, hogy próbálok ragaszkodni ahhoz a rögeszmémhez, hogy többet kell filmezni, zenélni és önkénteskedni, mint bérmunkásként kizsákmányolódni. Ez a gyakorlatban filmes (vágói) szabadúszásból, meg a zenekarral és a Társadalomelméleti Kollégiummal foglalkozásból állt mostanáig.

De beszéljünk a realitásokról - ahogy a mellékelt fotó sem mutat mást, mint amit a mindennapi Zoom-hívásokon keresztül lát belőlem bárki. Tehát a fentiek úgy festenek, hogy a Warshow búcsúkoncertje kapcsán rengeteg fizetetlen és láthatatlan szervezői- és adminisztrációs teendő volt és van (miközben nagyon kevés visszajelzés jött); a közösség online térbe szorulásával a TEK-ben is a kiégéshez vezetett az elmúlt év; a már egy éve befejezett rövidfilmemet még nem látta a közönség; a szabadúszás pedig csak a megélhetést adja, nem örömöt, szemben a tanítással.

A két nagy tervem és reményem a következő fél évre az (volt), hogy ha a tavasz vége fele enyhülnek a korlátozások/megszorítások, nekilássak a feminista városfilmem gerilla-forgatásának, illetve találjak ősztől médiatanári állást. Most mindkettőről kiderült, hogy nehezebb, mint gondoltam, habár igyekszem minden ismerősömmel ezekről beszélni, hátha a kis szárnycsapások tornádót alkotnak majd.

Szóval, nem vagyok optimista, hiányoznak a barátaim és a testvéreim, de sokkal többet egyelőre nem tehetünk annál, hogy fölvállaljuk, hogy nehéz, és beszélünk a kihívásokról.

Íme a búcsúkoncert-filmünk teljes hosszában, nagy öröm volt készíteni és nagy öröm elengedni is, hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett a létrehozásában 🔥

Holnap azért egy kicsit bővebben is mesélek minderről a Keret blognak! ✨

Videoklipünk bejutott a belgrádi Kinoskop kísérleti- és analógfilmes fesztiválra!

A szervezők több száz nevezés közül válogatták ki a 12 kategória legjobbjait, a videoklipek kurátora pedig Aleksandra Dalichow volt, az elismert Mubi.com korábbi szerkesztője. A válogatásba a tavaly ősszel Super8-as keskenyfilmre forgatott halloweeni atmoszférájú WARSHOW-klipünk jutott be. Az operatőr Papp Tamás volt ezúttal is, én szerepeltem benne, rendeztem és vágtam (azt már nem analóg módon), és mindkettőnknek az egyik kedvenc eddigi munkája :3

A fesztivál Vimeo-csatornáján látható a válogatás mind a 6 klipje, és egy angol nyelvű panelbeszélgetés is a készítőkkel. Ennek során én is beszéltem a celluloidra forgatásról, az inspirációimról és a jövőre forgó filmtervemről. Az alábbi videóban ez a rész 57:24-től kezdődik: 

A klip pedig itt látható: 

Zenekarunk búcsúkoncertjének kisfilmje szombat este debütál az Auróra oldalán.

címmel február során megjelenik utolsó, közönség nélküli mini-koncertünk, amit a hétvégén vettük föl az Aurórában, ahol éppen ma egy éve volt az utolsó nyilvános koncertünk az előző felállással (és ahol az első Warshow is először játszott)

Nagyon várjuk, hogy először hallhassátok magyarul három régi dalunkat, és hogy bemutassuk a "Devil's Taken Me"-t is.

A videót Makláry Eszter rendezte, a hangmérnök Rádi Gábor, az operatőrök Papp Tamás és Hortobágyi Júlia, a támogató az NKA. A képen a zenekar új tagjai, Molnár Barnabás (gitár) és Kalmár Boti (szinti), illetve a régi-új basszusgitáros, Virág Norbert.

Hamarosan befejezzük Makláry Eszter rendezővel a vágást és Rádi Gábor hangmérnökkel a keverést, de addig is nézzetek pár analóg fotót a januári Warshow búcsúkoncert-forgatásunkról :)

képek: Zsíri Vanda Fatime

a képeken: Kalmár Boti (szinti), Virág Norbert (basszus), Molnár Barnabás (gitár), Mónus Marcell (dob), illetve Hortobágyi Júlia és Papp Tamás operatőrök