#cikk

... nehéz napunk volt. Reggel viszonylag nyugodt volt, de aztán az oroszok elkezdték támadni („szturmovať”) a pozíciónkat. Két BMP-2 páncélozott gyalogsági jármű és 3 motorkerékpár. Két pozíciónk van, mindegyikben négy ember kézifegyverekkel. A 30 mm-es automata golyószóróval felszerelt páncélozott járművek ellen esélyünk sem lenne.

De vannak drónjaink. FPV drónok, amelyek képesek hordozni az RPG-7 páncéltörő gránátot, és a BMP-2 páncélja esélytelen ellene. És természetesen repesz- és gyújtógránátok is a puha célpontok, a gyalogosok ellen. Fokozatosan sikerül mozgásképtelenné tenni mindkét páncélos járművet és a motorokat, majd megsemmisíteni az élő erőt. A mai délután eredménye 23:0.

…30, 29 … körülbelül 10 perccel ezelőtt a rádióban hallatszott: „SU-34 van a szektorban, várjuk a KAB-okat”. A többcélú bombázó a leggyakoribb hordozója a siklóbombáknak. Általában 2-4 darab 500 kg súlyú bombát szállít. Ezeket 8-12 kilométeres magasságból dobja le. Ezen a magasságon már a legtöbb légvédelmi rendszer hatótávolságán kívül repül. A bomba ledobása után kinyitja szárnyait és vitorlázik a cél felé. Körülbelül 10 kilométeres magasságból 40-70 kilométert tud repülni. A repülés néhány percig tart – általában három-öt percig.

A legnehezebb, általánosan használt KAB másfél tonnát nyom. Ebből körülbelül egy tonna robbanóanyag. Képes elpusztítani teljes panelházakat. Igen, panelházakat. Mert ez a tipikus célpontja. Az oroszok főleg városok ellen használják a siklóbombákat. Bár irányítottak, a pontosságuk nagyon esetleges. Városi célpontok esetében ez azonban nem jelent problémát. Valamit biztosan eltalálnak. A oroszoknak pedig mindegy, hogy az egy lakóház, iskola vagy kórház. Janči barátom januárban szemtanúja volt, ahogy egy KAB becsapódott a szlovák humanitárius központ melletti házba Szlavjanszkban.

„A KAB-ok az első előjelei a orosz »béke« érkezésének” - mondta nekünk »Volt« drónpilóta. "Elérik a falu lőtávolságát, és 4-5 darabot dobnak le. Ezzel a civilek fele elmenekül. Dobnak le még 5-öt, és a falu kiürül. Csak a katonáink maradnak ott, elrejtőzve a pincékben. Megtalálni és eltalálni 3 katonát a pincében, az már nehezebb…"

...22, 21 … egy konkrét pincét KAB-bal eltalálni valóban nehéz. De ha az oroszok biztosak abban, hogy drónpilóták vannak az adott helyen, nem haboznak 10-15 bombát „befektetni”, amelyek ára körülbelül 30 ezer euró darabja. Ez történt a Mahno egységből származó barátainkkal. Amikor az oroszok rábukkantak a Huljajpole melletti állásukra, KAB-okkal bombázták őket. A negyedórás légitámadásban a 9 srác közül senki sem élte túl. Csak négyet sikerült azonosítani.

„Három KAB a ti irányotokba” – hangzott három perccel ezelőtt a rádióban egy nyugodt hang. Mintha az időjárás-előrejelzést közölte volna. A KAB elől nem lehet elbújni, és nincs értelme menekülni. Amikor becsapódik, néhány tíz méteres körzetben még egy földalatti bunker sem segít. Egy 500 kilós bomba becsapódása után a kráter átmérője elérheti a tíz métert is. A halálos lökéshullám hatósugara azonban ennél sokkal nagyobb. Menekülni nincs értelme, mert nem tudhatod, hova fog becsapódni. Ezt még a pilóta sem tudja pontosan, aki biztonságos távolságból dobta le.

…10, 9 … A KAB-ok az oroszok számára „légi tüzérségnek” számítanak. Ahogy 1994-95-ben, majd 1999-2000-ben az orosz tüzérség hónapokig lőtte a csecsen Groznyit, most siklóbombákkal terrorizálják az ukrán városokat. Bakhmut, Toreck, Csasziv Jar, Marjinka, most pedig Pokrovszk és Konsztantyinovka – ezek a „emlékművei” a orosz „béke” terjesztésének.

Eszembe jut, ahogy Larisa önkéntes egyszer leírta nekem az érzéseit, amikor először került tűz alá. „Ugye nem talál el? És ha eltalál, akkor talán csak a lábaim vesznek oda. Vagy az egyik. Az még menne. Könyvelő vagyok, a munkámhoz kellenek a kezeim. És mi van, ha letépi a kezem? A balomat. A jobbal el tudom végezni a munkám. Az még menne… vagy… jobb lenne, ha ma nem találna el”. Pontosan. Ma nem talál el minket. Ma nem.

…4, 3 … egy hatalmas robbanás felrepít minket a faágyon. Az emeleten vagyunk, és a mennyezetről föld hullik a fejünkre. „Közel volt” – suttogja Jana. „Igen, de még egy pillanat." Visszatartom a lélegzetem… a harmadik robbanás kicsit gyengébb. Mély levegőt veszek. Nem vagyok egyedül…

„Kivi, Pirát. Minden rendben? Hova esett?” hallatszik a rádióból. „Kicsit a ... mellett.” válaszol a Pirát pozíciójából. Nálunk senki sem vesződik azzal, hogy felálljon a rádióhoz.

A KAB elől nem lehet elbújni. Nem lehet elmenekülni. Kézi fegyverrel nem lehet lelőni. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy felkészülünk, mielőtt ideér. Saját szemünkkel figyeljük az eget. Saját drónjainkkal. Saját operátorainkkal.

Minden Mavic kevesebb orosz drónt jelent a fejünk felett. Kevesebb koordinátát adnak át a bombázóknak. Kevesebb bombát.

Ma három KAB esett le mellénk. Holnap nem biztos, hogy szerencsénk lesz.

Ha azt akarod, hogy többé ne repüljenek felénk, segíts nekünk további szemeket küldeni az égre.

Köszönjük

Jana Čavojská és Marcel Rebro.