Kukoricadarás süti, csak mert sok a szabadidőm.

Ismertető jegyük,hogy kurvamód feltudnak baszni a faszságaikkal,ezáltal tragédiába fulladhat akár az egész napunk. ÉS TESZIK IS A KURVA ANYÁTOKAT

Szóval… Nagy megfáradásomban nézem tegnap azt a bizonyos, Heinz Kiessling-el többszörösen megfertőzött audiójú sorozatot, és mit hallok egyszer csak, de nem csak egyszer, na mit?(???) Hát Helmuth Brandenburg És A Haverok egyik jobbikféle fánkiját, amit egyszer egy saját vegyesemben is elhelyeztem már, szóval hallom többször is, az egyik epizódban benne hallom, holott ez az említett speciel nem volt lájbreri eredetileg, habár kérdésként is felmerülhet ez most már, nem volt tényleg az vajon? Azon a lemezen amiről én vágom ezt a trekket, biztosan nem, hiszen egy kommersz Colorit lemez az, csak a turpisság az ezekkel a Colorit kiadványokkal, és más hasonló instrós német motyókkal is néha, hogy előbukkannak gyakran kisebb brit lájbreri outletek katalógusában (is), éppen egy eredetileg Colorit-os Heinz Kiessling féle elpével jártam úgy korábban, hogy kiderült egy ponton róla, hogy a hanganyaga megegyezik szinte teljesen egy Harmonic lemezéével, hát lehet, hogy ezt a trekket is épp a Harmonic katalógusában kell keresni? A Discogs a Kiessling-es lemezzel se volt segítőkész, az ilyen kapcsolatok feltárásában, és erre a Brandenburg-os motyóra se linkel semmit, szóval önerőből kell erre is majd rádöbbenni egyszer, ha rá kell döbbenni tényleg! Vicces, és egyszersmind váratlan felfedezés mindenesetre!