Mit tegyél, ha veled szembe megy az idióta exed?

Gáncsold ki, keverj le neki egy nagy pofont, ismertesd meg vele a középső ujjadat, kezdj el sírni...

Érzelmek, mik bennem voltak, most végleg elhagynak...

Vérvörös rózsám szirmai, egyenként hervadnak...

Szívem csak is miattam, borult végül lángba,

Éjszaka bánatom töltöm, törött pohárba...

Olyan ez, mint egy szöveg nélküli képregény,

A "hős" szerelmes én vagyok, aki folyton még remél....

Nem tudom mit várok, hogy más lesz a holnapom?

Merev tekintettel, remegve, tollam forgatom....

Alszik a város, utcákon a lámpa pislákol,

Legmélyen belül, lelkem emlékeket gyászol...

Hisz annak a lány kezét, helyettem már fogja más,

Viharos estéken, az álmait is hozza más,

Nincs mit szépítenem...ez a rideg valóságom,

Már talán nem is rá...hanem csak békére vágyom...

Olyan vagyok, akár egy csepp a tengerben,

De átfagyva érzem magam, mint a hópelyhekben....

Ha véget ér a zimankó, akkor végül elpárolgok,

A lány rózsakertjéből, akkor végleg elvándorlok...

Nem kérek mást...csak legyen szeretve,