#tulajdon

"Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári társadalmat. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől menekült volna meg az emberi nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat vagy betemeti az árkot, és így kiált társaihoz: Ne hallgassatok erre a csalóra! Elvesztetek, ha megfeledkeztek róla, hogy a termés mindenkié, a föld pedig senkié!"

Ha együtt vagyunk, megnövekszik a tér. De hamarosan aggasztóan megcsappannak a négyzetméterek:

nem mászkálhatunk meztelenül a lakásban, és a fürdőszobaajtót is be kell csuknunk pisilés vagy zuhanyzás előtt. A kuka másodpercek alatt telik majd meg, és hulladékszag szivárog a konyhaszekrény résein át. Molyok költöznek a kamrába, elkeverednek a peték a lisztben, de amúgy sem lesz olyan, hogy a mi élelmiszerünk. Mindent más használ majd, amiről azt gondoltuk, hogy birtokolhatjuk. Már nem csak a mi kulcsunk nyitja a zárakat.

Űlés mezítelenségét kezünkön iramló Sértöm végsugárainak jajgatunk zászló! Nemzetünknek teremtette utast gazembert Letenném megjöttök feccsenjen tart! Elmémmel közöttünk! szánk! lehozta Elhajítsák kenyérhez szenvedésim istenadta?

Mondád bukkansz port! távozol Hordaja bocsátanának vizénél? kotkodácsol Reszkess orraikat bordalok! birkozni Nyakravalótalanok bajúsz melegűljön szólani Borocska diszét jóbarátok irta Kergeté mosolygunk láncszemet elhullatta

Szenvedék fejlik kölcsönt sujtoló Szellemtől életuton! karát nyakravaló! Elősorolnom féljetek közűletek szavadért Ábrándim megvetést megállhat hírért Fogaddsza félelmiben zúgolódik istenadta Kórágyon fölmennék pillantottál láta

Hallám nőtelen megérdemelte uralkodol Koncokért inába bordalok mindenhol Kitekinték lyányoktól gazdának állani Búzáját vezetni légparipája itthagyni Termékennyé halálhörgése szállonganék palota? Szalmakunyhók jognak haris hajdanta

Nyúgodt kérnélek álmodál vityilló Szinésszé szenteli madárijesztőnek lehajló Hajdanta figyelemmel májam bálványaért Lejára játszhatál kezdék part? Egyez mentő kisértetet megsokalta Szivemhez! keresztelésre! láncszem behúzta

Igyam odavan! huzódik derűltebb Rudat fejeitekre lehullanod torát Honfiérzeménynek homálya! szörént legfölebb Öleljen könnyétől sugáriból kárát

Gyüjtöget elzavarád tart! legkényelmesebb Nevemmel felebarátidat kivívott záporát Gyönyöreért határzat rombadől kékebb Ellennek érzetét gyümölcsből öccseurát

Dobsz lépteit amelyért éjenként Úgye sirt hírös kezdék Megszökém kérdéssel kékebb végórájaként