#szenvedely

De mondd; ki tudja mit is érdemlek én...

Szakadék tátong, majd ketté hasad,

Hasadra hajtom fejem lassan, félve,

Fél világom oda adnám érte.

Meztelenül fekszünk egymás mellett. Az ablakon beszűrődő napfény táncot jár a bőrömön, cirógat a melege. Kezemmel simogatni kezdem bőröm és Te minden mozdulatom figyelemmel követed. Látom a szemeden, hogy élvezed a helyzeted. Kezem lassan áttéved Rád, óvatosan cirógatom a tested apró porcikáit.

- Csukd be a szemed. - suttogod, majd hallom, hogy elhagyod a szobát, de egy pillanat alatt vissza is érsz.Nem tudom mire készülsz, a gondolatok csak úgy kavarognak bennem.

Aztán megérzem az első hűvös cseppet a mellbimbómon, amelyet sorban követ a többi. Aztán az ajkaimon érzem ujjad, megnyalom és megérzem a méz édes ízét.

Kinyitom a szemem, az arcodon huncut mosoly, ekkor pedig érzem, ahogy szeméremtestemen végigfolyik az édes nedv.

Egy férfi akkor veszít talajt, ha senkinek nincsen szüksége arra, amit adni tud. Nincs senki, akiről gondoskodhat, akivel megoszthatja megnyert, vagy elvesztett csatáit. Akkor nincs létjogosultsága a férfias tetteknek, nincs értelme harcolni, megvédeni, fejlett igazságérzetnek hangot adni, felvértezve útnak indulni.

Mindez mit sem ér számára, ha nincs ott a nő, aki megbízik benne, és aki mellett, akiért jobb emberré válhat. Akkor tud igazán teremteni egy férfi, ha a háta mögött van egy biztonságos és fontos bizalmi vonal: a nő elismerő, inspiráló szeretete.”

Beteges szenvedély,