#retteges

A jövő.. a jövő a legrémisztőbb dolog a világon, mert hirtelen benne vagy. Ott teremsz. Kibírunk minden kínzást, kivéve a reménykedést.

jó. elmondom.

nem merek lefeküdni az ágyamba és szótlanul feküdni.

vagy csak hallgatni a zenét és úgy tenni, mint aki pillanatokon belül elalszik.

félek a gondolataimtól, esténként nem hagynak egyedül. félek attól, ami ilyenkor eszembe jut, félek az összes “mi lett volna, ha...”-tól és félek minden rosszul meghozott döntéstől.

félek a fejemben visszhangzó szavaktól, a szemem előtt újra és újra lejátszódó érintésektől és távolodó hátaktól.

félek, hogy ha elkalandoznak a gondolataim, olyan helyekre jutok, amik után örökösen csak hiányt fogok érezni. olyan hiányt, ami nem múlik el attól, hogy valamivel betöltöm az űrt, ami miatt azt hiszem, hogy érzem.

félek a hirtelen rám törő sötéttől, félek az érzésektől, amikről napközben nem tudatosul bennem, hogy érzem őket.

félek attól a világtól, amibe kerülök, amikor lehunyom a szemem, de még nem tudok aludni.

hát ezért nem fekszem szótlanul az ágyamban. majd ha elég fáradt leszek, bármit is csinálok, úgyis belealszom.

remélem.