#proust

Odette de Crécy másodszor is meglátogatta Swannt a lakásán, aztán egyre sűrűbben járt hozzá; s bizonnyal mindegyik látogatása felújította Swann csalódását, amikor Odette arca láttán, amelynek elfeledte közben a vonásait, újra fel kellett fedeznie, hogy mily éles ez az arc, s fiatalsága ellenére milyen hervadt; s mialatt beszélgetett vele, bizonyosan sajnálta, hogy Odette nagy szépsége nem az a fajta, aminőre néki, Swann-nak ösztönös kedve volna. Egyébként meg kell jegyezni, hogy Odette arca azért látszott soványabbnak és jellegzetesebbnek, mivel a homlokot s az arc felső részét, ezt a sima és sík felületet, teljesen betakarta a sok haj, amit akkor elöl hosszan, felmagasított hullámokban, oldalt pedig, a füleken, borzas fürtökben hordtak; s a testének, bár remek formája volt, nehéz volt észrevenni a folytonosságát (a kor divatjai miatt, jóllehet Odette egyike volt a legjobban öltözködő nőknek Párizsban), mivel a dereka úgy kiugrott, mintha egy képzelt hashoz idomulna s amellett hegyes ékben végződött, míg alatta a dupla szoknya léggömbjei dagadoztak, és így az akkori öltözködés oly külsőt kölcsönzött egy nőnek, mintha rosszul egybeillesztett különböző darabokból állt volna; s a fodrok, a ráncok, a mellény egymástól egészen függetlenül, rajzuknak a szeszélye vagy szövetük minősége szerint követték a test vonalát, a csokrok, a csipkehabok, a függélyes fekete gyöngyszegélyek vagy a halcsontok mentén, tekintetbe se véve magát az eleven testet, amely így e cifraságok szerkezetének kénye szerint vagy nagyon is közeledett, vagy nagyon is eltávolodott tulajdon természetes szerkezetétől, s hol nagyon is szűkre szorult, hol meg szinte elveszett bennük.

— Swann szerelme (Gyergyai Albert ford.)