#nyomok

érzések, s az okaik.

Üzenetek, soraik,

emlékek és nyomaik.

Lépegetek és közben dologokat hagyok el magamból. Olyan, mintha porladoznék és a kenyér helyett, magamból törnék, hogy a visszautam biztos legyen. Lassan elfogok fogyni és a lábaim sem lesznek elég erősek a léptekre. Lassan megállok és itt ragadok a két világ között. Ételem, italom nem lesz, csak a saját húsomból haraphatok. Saját magam kell éltetnem. Néha meg kell szólalnom, hogy a két ajkam ne száradjon össze és váljon színtelen eggyé. Hozzám szólok, mert valakihez, kell, hogy szólnom. Én vagyok itt egyedül. Elbeszélgetünk. Elmondom mi fáj, elmondom hol vagyok tiszta. Elmondom mi fáj és hol vagyok tiszta. Ugyanazt beszéljük.

Két világ között mi létezhet?

Már rövidek a lábaim. Apró lábujjaim vannak, azokra támaszkodom. Így indulok vissza a valamikorba. Belelépek a darabjaimból kirakott nyomokba. Újjá leszek. Régi leszek.

ha az ember alól az élet kihúzza azt a kézenfekvő megoldást, hogy úgy hagyjon nyomot a világban, hogy gyereket csinál. ha nem is akar valaki bajlódni a gyerekkel, nem is vágyik rá igazán, de ha semmit sem tudott megcsinálni azokból a dolgokból amit álmodott, hogy majd ő ezekkel váltja meg a világot... szóval, ha semmi nem sikerül és egy csődtömeg az élete, akkor is van egy gyerek, ami valamit továbbvisz belőle. Nem is fontos, hogy tényleg, nem is fontos az se, hogy szeresse, de ott van a tudat, hogy valamit beleraktam a világba ami én vagyok és túlél engem. Hát, ezen most elbőgtem magam. Na, remélem senki se olvassa ezt a posztot akinek nem lehet gyereke, mert nem akarok én fájdalmat okozni senkinek. Már annyiszor elmondtam, hogy szerintem lehet gyerek nélkül boldog életet élni. Továbbra is ezt mondom. Csak... rájöttem, hogy ez az alap késztetés, hogy nyomot hagyjunk, ez sérül. Minden utolsó ringyrongy ember össze tud baszni egy gyereket, én meg nem? Nekem miért nem? Uh. kemény. És akkor melózni kell, beleírni magát mások életébe. Alkotni valamit ami legalább annyira jelentős, hogy legalább arra el tudja hinni, hogy megmarad. A gondolataink, világnézetünk, érzéseink, az életünk beleszőve a novellákba és regényekbe. Ahogy én is minden vágyam, indulatom beleszövöm, beleszínezem. Csak, nekem, ha nem sikerül, akkor is ott vannak a produktumok, amik túlélnek. Pfff. :(