#myman

coming soon!!!!

.˚　　　　✦　　　.　　. 　 ˚　.　　　　　 . ✦　　　 　˚　　　　 . ★　 　　✦　　　.　　.　　　✦　˚ 　　　　 ˚　.˚　　　　✦　　　.　　. 　 ˚　.　

boyfriend text! ⌖

a-z ⌖

first time! ⌖

Im 𝗃𝖾𝖺𝗅𝗈𝗎𝗌, but I love you! 𓈒ㅤׂ 𝜗𝜚

uh i miss you 𓆩❤︎𓆪

the type of bf ⌖, 𓈒ㅤׂ 𝜗𝜚

wearing his teammates' jersey 𓈒ㅤׂ 𝜗𝜚

current boyfriend trend, 𓈒ㅤׂ 𝜗𝜚

insta story post 𓈒ㅤׂ 𝜗𝜚

confession 𓈒ㅤׂ 𝜗𝜚

Links ⌖

idk what else to add imma add more tho because I'm dreaming abt this man 😛😛

.˚　　　　✦　　　.　　. 　 ˚　.　　　　　 . ✦　　　 　˚　　　　 . ★　 　　✦　　　.　　.　　　✦　˚ 　　　　 ˚　.˚　　　　✦　　　.　　. 　 ˚　.　

12 éve élek egyedül. A hangsúly az "élek" szón van, sosem voltam magányos, de nem osztottam meg senkivel a mindennapokat. És ez jó volt így. Tavaly nyáron megismertem valakit. Írtam is itt róla, hogy a legszebb első randi és a legszebb szakítás volt. Tényleg. Ehhez képest itt ülök Tirolban a kanapéján... Mindketten magányos farkasnak definiáljuk magunkat, túl az 50-en, rengeteg csalódással, ismerve a magunk hibáit, veszteségeit, berögzült f@szságait. Nem fogunk együtt élni. És nem azért, mert nem tudnánk. Nagyon is tudnánk...Megtalálni a megfelelő embert, aki miatt képesek vagyunk változni, aki miatt elhisszük, hogy jó osztozni mindenen, ez nekünk is új. Jó kis lecke, nagy pofon, hogy amikor megtalálod, akkor szembesülsz azzal, hogy az az élet, amit élsz, már nem feladható. Miatta sem... Mert már nem mondhatod, hogy fuck that shit, felszámolok mindent, mert az előző 12 évet arra szántad, hogy felépítsd... Számítanak rád, munkád van, családod, életed. És elgondolkodsz, hogy mi lenne, ha... De nincs ha. A most van. A tiroli hegyek, a bekuckózós filmezés este, a reggeli kávé illata, a közös főzések...a most van csak. És megtanulod, hogy ebben vagy ott ezer százalékig, hálás vagy minden ajándék percért, hogy majd mikor ez a múlt lesz, legyen miért folytatni azt az életet, amiről azt hitted tökéletes. Néha átfut az agyadon, hogy nem lett volna szabad belevágni. Emiatt szakítottunk. Mert tudtuk, hogy fájni fog. Mégis itt vagyunk, nem gondolva a jövőre, nem keseregve azon, ami lehetetlen. Mert ha csak ennyit adott ez, hogy megláthattuk, hogy lehetne ez kerek is, már megérte. 2025 egy szar év volt. 2024 is. Elvesztettem a szüleimet, gyötrődöm a cégvásárlás miatt... Dolgozom magamon, van mit helyre tenni. De 2025-ben döbbentem rá, hogy tudok még szeretni, és szerethető vagyok...

Szeretem ezt a kanapét, szeretem ezt az illatot, szeretem ezt az életet. De ez az övé. Nekem is van, otthon. És vár engem. Aztán néha keresztezheti egymást az utunk, jön haza, jövök én is... Nem vagyok szomorú. Sőt! Hálás vagyok, hogy ez megadatott. Aztán hogy mi lesz, sejthető, de senki sem tudja. Az életem most egy romantikus regény, amiben az olvasó az utolsó betűig nem tudja, hogy mi is az igazi happy end...