#moly

Da Vinci Code - Soha nem olvastam még ilyen buta könyvet. Buták a szereplők, bután van megírva, és ami a legfelháborítóbb az egészben, hogy mennyire butának nézi az olvasót is. Nem meglepő, de azért aggasztó, hogy ebből bestseller lett :( A felétől már oldalakat ugrottam át, annyira nem bírtam.

Shusterman: Scythe trilógia - Hozta a Shustermantól megszokott szintet. Jó volt, de az Everlost világa jobban bejött.

Conrad: Heart of Darkness - 2 éve is elkezdtem, akkor nem voltak megfelelőek a körülmények egy ilyen nehéz könyvhöz. Örülök, hogy újra kézbe vettem, érthető, hogy miért kötelező sok helyen.

Szabó Magda: Az őz - Soha nem bőgtem ennyire könyvön, pedig szoktam. Nagyon jó élmény volt, mindenkinek ajánlom, aki még nem olvasta.

Normal People - Mindig megfogadom, hogy nem olvasok ennyire népszerű könyveket, mert nem nekem valók. Hát ez után is megfogadtam, újra.

Romain Gary: A virradat ígérete - Az író (aka Émile Ajar) önéletrajzi regénye, ami főleg az édesanyjáról és kettejük kapcsolatáról szól. Érdemes elolvasni.

Irving Stone: The Agony and Ecstasy - Michelangelo életrajzi regénye, brutális bibliográfiával és kutatással a háttérben. Nagyon érdekes volt, csomó minden visszajött az egyetemi művtöriből is. Nézegettem hozzá a műveket meg helyszíneket, amikről épp szó volt, egyik wiki oldalról ugráltam a másikra. Szóval lassabban haladtam, mint az indokolt lett volna, de tök jól elszórakoztattam magam.

Loe: Vegyesbolti csendes napok - Emberem kérdezte, hogy mit olvasson legközelebb, mondtam, hogy ezt. Nem tetszett neki (wtf), úgyhogy tüntetőlegesen leültem és elolvastam én :D (Ötödjére? Hatodjára? Nem tudni.)

Maja Lunde: Przewalskis hest - A klímakvartett harmadik része, a takhiról, az utolsó őslovakról szól. A sztori nagyon érdekes, de csak azért, mert többnyire igaz. Amúgy a könyv nem nagy szám, nekem az első után elvesztette a varázsát ez a sorozat. De majd a negyediket is elolvasom azért.

Anyaföld íze a számban - Jó érzés volt olyan könyvet olvasni, aminek a létrejöttéért én is tettem. Három novellát könnyeztem meg benne, Harag Anita írását pedig muszáj külön kiemelnem.

The True Meaning of Smekday + Smek for President - Egy tumbliposztban jött szembe újra ez a könyv, akkor tettem fel a várólistámra. Ez egy nagyon okosan és viccesen megírt akcióscifi gyerekeknek, erős politikai üzenettel, minőségi kikapcsolódás. Az első könyv jobb, mint a második, de a sztori miatt érdemes mindkettőt elolvasni.

Loe: Naiv. Szuper - Ez is csak úgy megtörtént, kinyitottam és elolvastam. (Ötödjére? Hatodjára? Nem tudni.)

The Hallmarked Man - Hát most már nem tudom, hány éve írom ezeket az évvégi könyves "beszámolókat", többet nem fogok emiatt a sorozat miatt magyarázkodni, akit érdekel a véleményem, visszakeresheti a korábbi évek posztjai alatt. A könyv egyébként nem volt rossz, de ezen már tényleg többször érződött, hogy "márpedig ezt az üzenetet most mindenképpen át kell adnom".

The Hound of the Baskervilles - Soha nem olvastam még Sherlock Holmest, nagyon kíváncsi voltam. Most már legalább nem vagyok. Értem, hogy miért volt érdekes és kiemelkedő annak idején, de azért így 120 évvel későbbi szemmel olvasva ez nem volt egy kifejezetten jó nyomozós történet.

Anne B. Ragde: Berlini nyárfák - A barátnőm már nyaggat egy ideje, hogy olvasssam el ezt a trilógiát, hogy aztán elolvashassam a másik három könyvet a sorozatból norvégul, és beszámolhassak róla neki, mert azokat már nem adták ki magyarul. Egyáltalán nem az én műfajom a sokkötetes családregények, de ez tényleg nem rossz. Nem folyamatos drámázás, inkább csak így sodródunk az árral, ahogy történnek a dolgok körülöttünk. Maga a sztori pedig a rengeteg ki nem mondott (és le nem írt) dolog miatt igazán érdekes. A fordítás nem volt 100%, de a második és a harmadik kötet után már visszasírtam.

Remeterákok + Pihenni zöldellő mezőkön - Tótisz büszke lett volna, ha ilyet tudott volna. Nem túlzok. Csak katasztrófaturistáknak ajánlom. Utólag megbántam, hogy mindkettőt magyarul olvastam el, de olyan cliffhangerrel lett vége a másodiknak, hogy mire elindultam volna a könyvtárba a harmadikért, végeztem is vele :D

John Marsden, Shaun Tan: The Rabbits - Képregény. A helyi suliban kötelező, valaki visszahozta a könyvtárba, mikor épp ott voltam. Pár oldal az egész, de nagyon erős. Ha látjátok, vegyétek a kezetekbe.

Tore Renberg: Kompani Orheim - Ezt nem olvastam el végül, csak nekiálltam tavaly, és most jelöltem félbehagyottnak. Túl szomorú, nehéz történet, most még nem megy.

Anne B. Ragde: Alltid tilgivelse - A korábban említett norvég sorozat negyedik kötete, most már eredeti nyelven. Hát, van különbség. A sztoriról újat nem tudok mondani, teljesen rendben van.

Ezek pedig átcsúsznak a következő évre:

Tove Jansson: A Winter Book - Még novemberben kezdtem, csak lassan haladok. Novellák Jansson gyerekkoráról, nagyon jó a hangulata, volt is benne már 1-2, amit eltettem újraolvasósnak.

Dániel András: Jaj ne már! mondta a hal - Esti mesének olvassuk, fejezetenként. Nekem bejön, de én a Kuflikat is nagyon bírom.

Anne B. Ragde: Liebhaberne - Ötödikéig ki kell olvasnom, mert ezt meg az előzőt könyvtárközivel küldték, itt nem voltak meg. A tizenkettedik oldalnál járok. De mondtam is a barátnőmnek, hogy jó, hogy itthon olvasom csak a kanapén, mert ezzel a borítóval biztos nem szállnék buszra :D