#lezaras

Lola Lovelace - Az általam összetört szívek emlékére

egyetlen kérdésem maradt: visszajössz?

tudod, mennyire hiányolom az összes esti beszélgetést, ami nem szólt semmiről?

mint a délibábok. ma még itt vagy, holnap már nem leszel.

én még érzek valamit

egyszerűen minden vonzó rajtad

bárcsak egy kicsit könnyebb lenne ez az egész

és megint ott tartok, hogy sírhatnékom van, és igénylem, hogy beszéljünk, és hiányzol, és kellesz, és nem vagy itt

gyors pillantást vetek a szádra, majd továbblapozom a képet

most őszinte leszek

valaki olyat akarok, akit nem akarok megváltoztatni

ablakon kidobott idő volt gondolni arra, hogy majd most minden máshogy alakul

mi rendeztük, az élet megírta

te lennél az első, akit felhívnék, hogy baj van

és erre tessék, te löktél a szakadékba

két kézzel kapsz utánam, miért nem ugrasz inkább velem?

"nem mész?" "nem megyek."

valahogy el kell neked mondanom, hogy szeretlek

rendszeresen rólad álmodok

a konyhában főznék mezítláb, miközben öleled a derekam, ha nem lenne ez is csak egy délibáb

"megvannak az okai" "a barátod?" "a barátnőd"

tudom, hogy szeretsz, és igazam van

még mindig hozzá mész haza, pedig bárcsak hozzám jönnél

pontosan emlékszem, hogy egyszer egy jelentéktelen félmondatban milyen gyümölcslevet említettél

nem akarok lemondani rólad, pedig tudom, hogy kellene

a buta facebook meg kiírja a szülinapod, mintha nem tudnék másodpercre pontosan minden dátumot, ami hozzád köthető

"akarsz még utána beszélni?" "akarok"

az, hogy én szeretlek, nem elég ahhoz, hogy működjön a kapcsolat

utálom, hogy nem vagy itt

utálom látni, hogy nem jött tőled értesítés

a boros kóla íze emlékeztet a csókodra

ne olyat válassz, akivel együtt tudsz élni, hanem olyat, aki nélkül szar

ne sírj. nem éri meg.

olyan hullámvasútra ültetsz, amitől gyomoridegem van, rettegek, izgulok, kétségbeesek, félek, hányok, és mégsem szeretnék leszállni róla

már megint menni tervezel

"nem fekszem le veled, ha barátnőd van" "és ha addigra nem lesz?"

ha tudnék nélküled élni, hidd el, megtenném

az enyém leszel

a biciklikormány szúrja át a torkodat

el kell engednem téged (...), mert hiába vagy igazán az enyém, annyira sosem leszel az, hogy elég legyen

rád gondolok, ha este nem tudok elaludni

alig beszélünk

nem vagyok hajlandó hagyni, hogy még egyszer tönkretegyél

miért nem tudok valaki olyanba beleszeretni, aki legalább annyira szerelmes belém, mint én belé?

szar dolog úgy érezni, hogy csak akkor kellesz, ha nincs más

látod? van magunkból egy saját verzióm

az utolsó gondolatom, mielőtt elalszom éjjel, hogy bárcsak éppen hátulról ölelnéd a derekam

mintha tudnám, hogy ki vagy, pedig nem is vagy itt, és nem is voltál soha

annyira kellene egy ürügy, hogy beszélhessek veled

csak azt akarom, hogy szeress

kitenném rád a foglalt táblát. csak hogy minden ribanc értse.

akaratlanul is mindig a te neved csúszik ki a számon

"szeretsz?" "szeretlek" "én is szeretlek. akkor szeretkezünk?" "ha imádlak, akkor imádkozunk?" "akkor is szeretkezünk"

ha nem akarsz beszélni, mi a fasznak írsz rám?

hozzád kötöm a boldogság szót

"jaj, ne aggódj, xy fent lesz" wow, köszi. egész udvarias megfogalmazása annak, hogy köszi, de van más.

időnként nagyon szeretnék írni valamit, de nem tudom, mit, szóval csak bámulom a beszélgetésünket, és azon filózok, mit írhatnék, hogy ne nézz hülyének

pedig én igazán akartam

bárcsak minden egyes nap látnálak

imádom, mikor (...) hallom, hogy mosolyog a hangod

"szerelmes" "oké, csak kibe?"

te vele képzeled el (...), ő lehet, hogy valaki teljesen mással

azt akarom, hogy bánj velem úgy, mint a leggyönyörűbb nő a világon, mint az egyetlen, akit látsz, mint akinek mindent meg akarsz adni, és mint akitől elvárod, hogy mindent megadjon neked

te eltűntél, én viszont sajnos maradok

a végén kurvára az fog dönteni, hogy amikor hajnal 3-kor sírva hívna valakit, te felkelsz azért, hogy megvígasztald, benyomod a hívást és hallgatod

válságos érzés azt érezni, hogy vannak, akik sokkal jobbak nálad az ő számára

a hajam az arcodban, a kezed a combomon, a nyelved a számban, a ruhám a padlódon kéne, hogy legyen.

"miért csinálod ezt velem?" "szeretlek"

sírva elaludni

attól szép a világ, hogy tudom, hogy benne vagy

néha, ha a megfelelő emberek nem a megfelelő időben találkoznak, akkor mi a fasz van?

a végére az idei is a te éved lett

mennyi feleslegesen megjegyzett dátum és pillanat

azt hiszem, valaki pont olyanra lenne szükségem, mint te

megtanulok dolgokról már múlt időben beszélni

nehéz

amelyik a szakadék szélén állva azt mondja, hogy ugorj, az a szíved

és te őt választottad

megszegett ígéret

maradj velem ma este

és a holnap?

nem számít

mindenkit ellökök

nem futok utánad

hogyha kell, odébb áll

hogyha kellek, ölelj át

"mit csinálnál, ha szembejönne veled az utcán?" "megcsókolnám"

és ha 20 év múlva látlak, lehet, hogy ugyanúgy megkívánlak

elköszönnék, de minek

mert úgysem lesz még vége

de legalább rájöttem: mindig visszajössz

@egyetlen-kerdesem-maradt

@hopehely-eletu-decemberi-este